Én mindig csak tipródtam: asztal alá, ha morzsa hullt, szegénységem bitoroltan ujjaimra finomult, mint a gyurma: lágy anyag, belőle téged kaptalak, hazám, hazám Te szomorú, földed babérkoszorú. Én mindig úgy mozogtam, ahogy az óra körbejár, fe...