Fellinger Károly: PEREDI SZECSKŐK

Jyll — Tue, 26 Dec 2017 23:05:19 +0000

Élt Pereden egy Lackó nevezetű habókos legényke. Nagyon szeretett mulatni meg bolondozni.
– Félre bajusz, jön a szakáll! – kiáltotta az elibe kerülő suhancoknak.
Hajnaltól napestig dalolászott. Egy igazi költő veszett el benne. Talán ezért is képzelte magát kiválasztottnak, akinek mindent megenged az Atyaúristen. Farsangkor volt csak igazán elemében. Kicserélte a parasztok állatait, aztán meg azon kacagott, pödörve fekete bajuszát, miként osztoznak, kinek a fejéhez vágódik előbb a sámli vagy a sodrófa.
Egyszer, június végén a falu csősze megtalálta a habókos Lackó tehénkéjét a szomszédja térdig érő tengerijében. Ott volt kikötve, s a kötél egy leszúrt vasrúdhoz odacsomózva. A tehénke már körbelegelt mindent. A csősz azon nyomban a habókos legényke háza felé vette az irányt. Az meg épp délutáni álmát aludta, így hát álmában érte a veszedelem.
– Kelj fel, ebadta! – rázta meg mérgesen a csősz. – A tehened már egész kört legelt le a szomszéd tengerijéből!
– De hisz a lelegelt kör szent hely, arra szolgál, hogy ott érjen földet Gábriel arkangyal, akinek fontos mondanivalója van… – próbálta magyarázni az álmos legényke, de mindhiába.
A csősz rárivallt:
– Ukmukfukk, fiam! Fogd be a bagolylesődet! Vagy fizetsz, vagy ledolgozod a kárt a szomszédodnak, de kamatostul! Ha nem, úgy is jó. Egy hétre kalodába záratlak, s élhetsz egy szelet fekete kenyéren meg egy lyukas pohárba öntött esővízen.
De erre már magához tért a habókos Lackó.
– Én bizony a szomszédomnak egy lyukas garast se fizetek! – kiáltotta. – Dolgozni pedig akkor dolgozok, ha visszakapom azt a tengeriföldet, ami az én jogos jussom. Úgy szerezte az az átkozott bolhás szomszéd, hogy leitatta az apámat, majd megkérte, hogy rajzoljon neki három keresztet egy papírra. Meg is dicsérte, hogy nagy művész az apám, s hogy az egész falu tudja, nálánál különb kereszteket senki sem rajzol. Azután a keresztek fölé odaírta, hogy az apám tartozás fejében átörökíti neki a parcelláját. A bolond bíró meg elhitte. Úgy döntöttek, hogy a három kereszt az apám aláírása, vagyis a beleegyezése. Pedig a bolond is láthatta volna a turpisságot. Egy életem, egy halálom, inkább a járom.
Na, ment is a csősz egyenesen a csendőrségre. Onnan meg kiküldtek egy fiatal csendőrt a legényhez. Az a főtérre kísérte szegény habókost, ahol már készen állott a kaloda. Be is zárták oda Lackót, szégyenszemre, hogy mindenki ujjal mutogathasson rá.
De nem kellett a habókost félteni! Így szólt a csendőrhöz:
– Ide figyelj, ivócimborám, keresztfiam! Te ugyan a kocsmában megváltottad a legénységedet, de tudod ugye, hogy csalással? Nem volt az tíz liter, amit megittál, de a bor sem volt bor, csak csinger, a rézangyalát neki! Ezt pedig rajtad kívül egyedül csak én tudom! Ha nem szerzel szalonnát, hófehér cipót, egy kupica gyomorerősítőt meg peredi betyárbicskát a falatozáshoz, ha szabadulok, elbeszélek mindent, és lapátra kerülsz.
Feladta hát neki a leckét a habókos legény! Mit volt mit tennie a csendőrnek, nem akarta, hogy a bíró és a csősz is megtudja, ki az ő keresztapja, de azt sem, hogy kiderüljön a turpisság. Teljesítette hát a kérést. Erre a habókos legényke a csendőr nyakának szegezte a bicsakot.
– Küldd ide a falu bíráját, de azonnal! – kurjantotta.
Meg is érkezett a bíró gyorsan, egy szál klottgatyában.
– Mit kívánsz, te félnótás? – dörmögte fogvacogva.
– Bíró uram, maga tanult ember, de hát egy bolond százat csinál. Nemhiába döntött a három kereszt ügyében úgy, ahogy. Azt viszont nem tagadhatja, hogy én kiválasztott lennék. Ha most azonnal nem ereszt el a tehenemmel, azt kapja, mint az egyiptomi fáraó az Ószövetségben. Jön az isteni tíz csapás Peredre. Hiába vigyorog azzal az ájtatos képével, amit mondtam, megmondtam – felelte Lackó határozottan.
De a bíró is, meg a börtönőrök is csak nevettek a legényen.
Másnap tíz óra után félreverték a harangokat a környező falvakban. Nem sokkal ezután bevágtatott a főtérre a szomszéd falu hírnöke, egy lestrapált ló hátán.
– Bíró uram, atyámfiai, perediek, nagy veszedelmet hirdetek!! Sáskák, vagy ahogy ti hívjátok, szecskők árasztották el a Mátyusföldet. A legtöbb falu már odalett. Ezek a szörnyű rovarok még a nádtetőnek sem kegyelmeznek. Olyan erős a hímek zümmögése, mint a trombitaszó. Védjétek meg a falutokat meg a termést! Tapossátok agyon a telhetetleneket. Imádkozzatok Istenhez, hátha feltámasztja a holtakat, hisz most mindenkire szükség van. Élőre és holtra egyaránt!
Örült a habókos legény a szép beszédnek, meg hogy sáskajárásnak is szemtanúja lehet ebben a rövid életben. Így kiáltott a bíróhoz a rácson át:
– Csak most kezdődik a jóslat beteljesülése, nagyságos uram. Legjobb lesz, ha szabadon enged, hiszen csak én menthetem meg a falut, én, a kiválasztott.
Mit volt mit tenni, kiengedték. Lackó valóban tudta, mit kell tenni. Ki is adta a parancsot:
– Perediek! Menjetek gyorsan haza, szedjétek le az utcaajtót, a nyúlajtót, az udvar ajtaját, de még az árnyékszékajtót és az ólajtókat is! Keressetek drótot, madzagot, kötelet! Ezekkel szaladjatok a határ szélére, ahol a szomszédom tengerije zöldell. Ott álljatok hármas csatasorba, erősítsétek a lábatokra a fadarabokat, és azután tapossátok a férgeket. A kezetekben az ólajtó legyen a pajzs. A repülő szecskőket pediglen vágjátok, ahol csak éritek!
A perediek rohantak haza, szedték le az ajtókat egymás után, bizony még az árnyékszékajtókat is! Aztán rohantak Lackó szomszédjának a zöldellő kukoricaföldjére ajtóstul, madzagostul, kötelestül. És hajrá, kezdődött a csata a szecskőkkel! Több óráig tartott a csetepaté, de a peredi csillagok végül mégiscsak győztek. Közben persze agyonra taposták a bolhás szomszéd tengerijét. Az meg mérgében visszaadta a földet a habókos Lackónak. A többi parcella mind épségben maradt. A hős perediek rengeteg szecskőt összetapostak, a többi rémülten elmenekült, hogy többé soha vissza ne repüljön erre a vidékre.
Ekkor már híre ment az ütközetnek egész Magyarországon. De milyen volt ez a győzelem? Az állatok elszabadultak az ajtók nélküli ólakból, ketrecekből és összekeveredtek. A gazdák még ma is osztoznak rajtuk. Mindegyik csak a saját szemének hisz, és ugye, minden szentnek maga felé hajlik a keze. Pered pedig egy szentes falu.
A peredi szecskőjárás után vagy fél évre eljött a menyegzők, a farsang ideje, és beindult a tőkejárás. Ez annyiból állt, hogy a csendőr meg a keresztapja kivágtak egy tőkét, láncot erősítettek bele és végighúzták a falu főbb utcáin. Még énekeltek is hozzá. Hogy mit? Ezt a:

A peredi legények,
szecskőt gyúrnak szegények.
Deszkát kötnek a lábukra,
úgy mennek ki határjukba.

Aki nem hiszi, járjon utána. Kövesse a habókos Lackó lépteit. Ha nem a harc színhelyére, hanem a kocsmába vezetnek a lábnyomok, ne szomorodjon. Gondoljon arra, hogy a kiválasztott legény szomorúsága nagyobb ennél! Már a bajusza miatt is. Mert harcsabajsza van, de a mai napig nem tud halászni. Még a harcsát sem ismeri fel őkelme. Csak a Marcsát. Nem csoda, hogy felismeri, hisz Marcsával nősült meg a szerencsétlen. Az meg olyan fürge, mint kilencvenkilenc szecskő egyszerre. Mára harcsapaprikást ígért mind a tizenkét pereputtyának. Hej, úgy esznek azok, mint a sáskák. Marcsa most épp az utcán leskelődik: várja haza a halászásból az urát, hogy hozza már a sok-sok harcsát.
No, azt ugyan várhatja! Szegény habókos Lackó! Hazamenni sem merészel. Inkább hadakozna száz szecskővel, mint egyetlen fürge feleségével.

***

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.

Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.

Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

Fellinger Károly: Köti a sötétséget című verseskötete (2017) megrendelhető itt.

PEREDI SZECSKŐK – Lenolaj

Fellinger Károly: PEREDI SZECSKŐK