Kicsi voltam még, lassú és ügyetlen. Így aztán egyre közelebb és közelebb siklottam a nyílt vízhez, ahol az elvékonyodott jég szélén gőzölgött a termálvíz. Gondoltam győztes vagyok és bátor, aztán… aztán beszakadt a jég alattam. Törtem magam előtt és rémülten kimásztam. A vérre menő hokimeccs félbeszakadt, segítettek lecsatolni a korcsolyámat és hazáig futottam gőzölgő, majd fagyos ruhában.

Másnap kora délután ragyogó, szikrázóan hideg idő volt
és beválasztottak a győztes csapatba.

***

Paulovics Tamás alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Hogyan is kezdődött a versek iránti szeretetem?  Hat éves lehettem. Tiszaföldváron a szülői házban mindig laktak nálunk albérlők, fiatal, magyar szakos tanárnő volt Horpácsi Ilonka, nyílt szívvel, friss diplomával.  Nekem olvasta fel, amit másnap az óráin tanított: Petőfit, Csokonait, Aranyt…. hát így.  Az első versem a Dzsungel könyve Bagirájához íródott, ötödik osztályos voltam. Gimnázium – diákszínpad, ott már jött Ady, Lorca, Neruda, Nagy László, Juhász Ferenc és Babits Mihály, Pilinszky és a diákszínpadunk névadója, Bányai Kornél.

Érettségi után nyomdászinasként kezdtem, Budapest, Egyetemi nyomda. Katonaság, emlékszem a fogdában a társak már meg akartak verni, amikor negyedszerre mondtam nekik József Attila Eszméletét.

A jó vagy rossz sorsom, a másik nagy szerelmem, az úszás miatt Szentesre sodort, és itt találtam olyan közösséget a Könyvtár és a Krúdy Gyula barátok személyében, akik versmondásra, versírásra késztettek.

Az első verseskötetem 2013 májusában jelent meg hála Bene Zoltánnak és Szepesi Attilának.