***

Hogy mire gondolt a szerző? Amikor írta, illetve amikor megtervezte… Két másik félpercesre, amit a tegnap fogalmazott, s ami azután megjelent a Lenolajban: a Nyemcov meg a Hsziao Po felesége címűre. Azaz a Nyemcov új, de a másik aktuálissá vált a kínai filozófus halála miatt.

NYEMCOV
Vadmalac komája nem értette a dolgot. ”Lelőtte, vagy nem lőtte le?”
”Lelőtte.”
”Akkor miért ne kapna húsz évet, én még többre is büntetném.”
Vadmalac nem tudta, hogyan magyarázza meg századszorra. Hogy a másik meg is értse. Lelőtte, de nem jókedvéből, hanem parancsra.
”Nem akarta?”, kérdezte a koma.
”Nem, nem akarta. De nem volt más választása. Megfogták.”
Na, ez még nehezebbnek bizonyult. Így próbálkozott:
”Képzeld azt, hogy én azt mondom, hogy felkötöm a fiad, ha nem lövöd le az újságírót. Vagy Nyemcovot, vagy akárkit, aki nekem ellenségem. És a kezedbe nyomom a fegyvert.”
A koma kétségbeesett. Nyújtotta a kezét, némán, mintha a fegyverért nyúlna.
(2017. július 13.)

HSZIAO-PO FELESÉGE
“Eltűnt, érted?!”, mesélte kuzinjának. Aki nem értette a dolgot, ezért konkrét példával élt Vadmalac:
“Képzeld el, hogy nem engednek ki a Kerekerdőből. Vagy hogy nem hagynak röfögni.”
Kuzinja ijedtében röfögött egyet.
”Enni hagynak?”, kérdezte, miközben sörtéje égnek állt.
”Enni lehet, hogy adnak, de senki nem látogathat meg, baj esetén még az orvos se.”
”Miért? Miért?”, visítozott félelmében a kuzin.
”Mert nekik nem áll érdekükben. Mert így büntetik a filozófus férjet.”
”Kik ’nekik’?”
Vadmalac ingerült lett. Mégsem a kuzinra haragudott, amikor azt mondta:
”Kiknek? Kiknek? Hát akik a szabad szótól félnek.”

(2017)

Hogyan lehet ezekre gondolni?, kérdezheti a Lenolaj olvasója? Hiszen az egyik Oroszországról szól, a másik Kínáról, a harmadik, a mai talán egyetemes… Elmagyarázom.
Egyik első publikációm a Fellegvárban történt. A kolozsvári Szabadság melléklete volt a Fellegvár, és Szőcs Géza szerkesztette. Nem ez a Szőcs Géza, aki Orbán politikai jobbkeze lett, politikájának a kiszolgálója, hanem aki össze tudta szedni heti egy oldalon a hasonszőrű fiatal, és viszonylag fiatal szerzőket, akik nagyjából ugyanúgy gondolkoztak, és függetleneknek tudták magukat. Hogy én abban megjelentem, érdekes története van, Hürkecz barátom, az ő Tamás Gáspár Miklós barátja, s végül Szőcs Géza együttműködésének köszönhető. Amikor az alább következő hármat írom, és megjelentetem, még tanár vagyok Szatmár megyében, de amikor egy következő sorozat lejön ugyanott, akkor már az Ifjúmunkás szerkesztője, az én vendégszereplésem az ellenzékinek számító kolozsvári mellékletben már önmagában problematikus.
Na most tulajdonképpen arról van szó, hogy én a Ceausescu diktatúráját írtam meg a három egypercesben persze nagyon álcázva: Chiléről beszéltem, a meggyilkolt énekes Victor Jarát emlegetem, de még így is csodálkozom, hogy a cenzor nem szólt, s azon is, hogy rajtam soha számon nem kérték. Én akkor fel voltam készülve arra, hogy azzal védekezem, hogy a chilei demokráciát sajnálom, de nem hiszem, hogy hétpróbás szekusok bevették volna. Tegyem ehhez hozzá, hogy a három egyperces aldinnal volt kiszedve, kiemelve, és Géza “Politikai költészet”-nek nevezte el az egészet.
Na most sok víz lefolyt azóta a Szamoson, és a Dimbovitán meg még a Dunán is, és én a Balti tengeri viszonylagos biztonságra váltottam, de megváltozni nem tudok, engem a politika nevében elkövetett igazságtalanságok továbbra is nyugtalanítanak. Függetlenül attól, hogy Kínában zárnak be filozófusokat vagy Moszkvában gyilkolnak meg politikai ellenfeleket vagy ezektől nyugatabbra, puha diktatúrának nevezett országokban félik és egyben üldözik a szót. Hát innen a friss hármas, emlékezni akartam tulajdonképpen. Felemlíteni azt, ami volt, és nem tűnt el, nem egészen.

Gergely Tamás: Politikai költészet
A dalnok*
(Hernán Valdésnak, az Egy chilei fogoly naplója című könyv írójának ajánlom)

MÓDOSÍTÁS

Tavasz volt, és áhítozott a sarjadó éltre. “Lehúzom a cipőm, és mezítelen talpam belemártom a harmatos fűbe” – gondolta Fernando.
De a mező szöges dróttal volt elkerítve, s felfüggesztett táblán pedig a következő szöveg állt: FŰRE LÉPNI TILOS! A LÁTOGATÓK EGYES SORBAN JÁRJÁK KÖRÜL A MEZŐT!
“Ezt értem” – mormolta, s negyvenkettes bakancsával elcsoszogott a NYÍL irányába.

TEJAS VERDES

“…Santo Domingo mellett…” – nyöszörögte valaki méternyire a háta mögött. Azt hitte, álmodik, mivelhogy ezek voltak az első szavak, amiket idehozatala óta hallott.
“…Santo Domingo mellett…” – a többit elnyomta az egyre erősödő harangzúgás.
“…a stadion…” – suttogta egy távoli hang, nem tudta, kié, mert szeméről még nem vették le a ragtapaszt.
Majd – számára teljesen váratlanul – egymás szavába vágva szólaltak meg a többiek: “én láttam, amikor őt…”, “én hallgattam…”, “… a gitárját…”.
Santo Domingoról a tenger jutott eszébe, VÍZ – akarta mondani, de – elfojtotta a gondolatot.

ÁTEJTÉS

(KÉSŐN ESZMÉLŐKNEK)

Kellemes jázminillat terjengett a langy melegben, a puha karosszékben kényelmesen terült el.
“Munkásaink most tisztítják az ablakot, hogy Önök tisztábban láthassák a valóságot!” – hallotta a hangszóróból.
Az üres üvegfelületet valami habzó folyadékkal mosták..
A szivárványszínű spongyáktól azonban gyanút fogott.
Kirohant.
Akkor illesztették oda a legutolsó tégladarabot.

*El Cantor: Dean Reed Victor Jara emlékére írt dalának a címe
(1978. szeptember)

Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása

Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán

Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

Mire gondolt az író? rovatban megjelent alkotások