2024-12-21
novella 10
Shogór Susana: A Tethys-tenger
1967-ben a nemrég odakerült földrajztanárnő azt mondta, hogy a mai Kárpát-medence területén, valamikor négyszázmillió évvel ezelőtt, a Tethys-tenger hullámzott.
Hittem neki.
Úgy gondoltam az információi helytállók lehetnek. Nemrég végzett, és megjelenésé...
Hornyik Anna: A félsziget
A birtok közepén egy mesterséges tó pihent, mesterséges félszigettel a közepén. A tavat sás- és nádkerítés vette körül, néhány szitakötő repdesett a föld felett. A délutáni napsugarak szelíden simogatták a félsziget közepén szomorkodó fűzfa leveleit. Emma a si...
EUGENIA S. LEE: Megérkeztem
Ismét fiatalodtam néhány tizedmásodpercet, hiszen megint hosszú utat tettem meg, rövid idő alatt, itt vagyok Koreában.
Ahogy leszállt a Jumbo velünk, éreztem a párát, az tenger illatát, megláttam a csak itt honos fenyők felnyírt görcsös törzsét, éreztem, it...
Bábel Antónia: Lopott vétkek
A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sö...
Mórotz Krisztina: A KULCSOK ŐRE
Az íróasztalnál ülök. Jön megint az apám csoszogva, egy halom kulcsot lóbál nagy karikán, úgy császkál reggel óta szobáról szobára. Gyermeki arc, együgyű mosoly. Dünnyög. A bal zsebéből kilóg egy kétes tisztaságú zsebkendő. Demencia, időskori elbutulás, ez már...
Hornyik Anna: A rőzse
Amióta az eszemet tudom, a rőzse fogalmával foglalkozom. Édesanyám, egy szűk közösség ismert rőzsegyűjtője szerettette meg velem a rőzseelemző szakmát és képezte ki éleslátásomat, így gyermekkorom tavaszán már meg tudtam különböztetni a rőzsét az élő faágtól, ...
Mórotz Krisztina: Pirosbelű körte
Hát vége, futott át rajta a gondolat, immáron öt napja. Vége. Egyedül maradt, asszony nélkül.
Azt már nem tette hozzá, maga előtt is titkolva, úgy éltek, ahogy tudtak, mindenük a ház volt, meg egy szürke Trabant, amivel vitte csontkovácshoz, akupunktúrára ass...
Márffyné Horváth Henrietta: Csak egy rossz álom
Peter idegesen dobolt ujjaival az íróasztalán. Üveges szemekkel bámulta a monitort. Nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele.
Szinte csak foltokban emlékezett arra a hivatali bulira, melyet két hónappal ezelőtt tartottak. Rémlett, hogy meglehetősen sű...
Magdus Melinda: Anyák sorsa
Egy anyának szeretnék emléket állítani, aki már átment egy általam még nem ismert dimenzióba, valamint egy másik anya életét szeretném elmesélni, aki még ennek az árnyékvilágnak a lakója.
Aki eltávozott már köreinkből kicsit előbb született, mint élő társa....
T. Ágoston László: A mi időnk
‒ Az a helyzet, Borikám ‒ mondta elgondolkozva Túriné ‒, hogy az utóbbi harminc évben többet változott a világ, mint előtte akár háromszáz év alatt. Ha csupán arra gondolok, hogy amikor én hatvan évvel ezelőtt elkezdtem bálba járni, az öregapám még eljött megn...