2024-04-17
Mire gondolt a költő? 8
Szuhay-Havas Marianna: Végül
Idegen leszek ereimben,
egy többé ki nem gombolt kabát,
át nem fésült ezüst hajzuhatag,
régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,
cifra cipő széttáncolt időben,
kiengedett két copf az esőben.
Kislányságom veszem végül vissza,
reszketve, a semmit szétsimítva,
és...
Nyírfalvi Károly: Patakpart, erdő mélye
remete:aszkéta, emberkerülő, embergyűlölő, mizantróp,
az elvonultan élő, magányt kedvelő ember.
Elmegyek, elmegyek én a
Remete rétre, közvetlen az
Út mellé, elmegyek, én el-
megyek, egyedül mégsem
vonulhatok.
Lesznek majd ott borzok,
egerek, meg sa...
Hornyik Anna: Nem az a lényeg, hogy
én mit gondolok,
míg írok, rímeket faragok.
Hanem, az a fontos,
hogy neked mennyire pontos
a mondatom, mi – álszentség
lenne, ha tagadnám – neked
íratik.
Lehet, könny mossa most arcom,
de lehet, nagyot kacarászom,
nem mindegy? Te, aki olvasol
engem, ...
Almásy Zsuzsanna: …. az is maradjál
Pityesznek a tegnap este margójára
elmentél
de itt maradtál
megittad
de szomjas maradtál
megetted
de éhes maradtál
sírtál
de nevetni kellett
féltél
de harcolni kellett
szerettél
és igazat szóltál
ember vagy
az is maradjál
*
Mi...
B. Tomos Hajnal: NÉMA SZÓLAMOK
Nem bölcselet ez,
sem renyhe hallgatás,
merengések lápja
egy csönd-puha éjszakán,
inkább nagy, barlangszájú Ó
melyen nem jön ki hang,
mikor minden özönre felelve,
csak bámulsz üresen a mennyezetre,
mint kiről lekopott
minden alakítás
s egyetlen szere...
Nyírfalvi Károly: Dal fadarabokra
Hornyik Annának
Ki nevet a végén, az elején még sír,
aztán betűket fest, vagy hosszan ír.
Most annyira egy az elme, a lélek
ujjaimon festék, elveszek s meglelnek.
Most minden egy, minden más,
őrült festékben utazás,
ecset a kézbe, foltok a földre,...
Mórotz Krisztina: Te vagy
Kezem felkarcolta a tüske, amin
úgy fut az a szép, piros patak, mint az
őszi esőktől síkos öreg tölgy gyökere
a levelek között.
Olyanok, mint a sötétborostyán fésűk, melyek
félresöprik az ég hajából a gubancokat.
És te vagy az a halk alázat, amivel én jö...
Szuhay-Havas Marianna: Egyéjszakás
Én is téged és csak úgy,
öledbe hullok hanyagul,
ágyadba húz a génlánc:
halott keringő, tértánc.
Ereimben bébi-méreg:
se új test, se másik lélek,
aki nekünk lett szánva,
továbbáll talán Indiába.
*
A '70-es években Ázsiában rendeztek egy túlnépesedés...