A festmény fogadtatása is nagyon izgalmas, hiszen eredetileg “Utolsó lakoma” volt a kép címe. A velencei inkvizíció (mely szintén “velencei” volt, és a rómaitól szinte függetlenül működött) nehezményezte, ha nem is a szemkápráztató luxust, de a festményen megjelenő mutatványosokat, német alabárdosokat, prostituáltakat. Veronesét felszólította, hogy fesse át a mellékalakokat. A felszólításnak Veronese nem engedelmeskedett, de a képet átnevezte. Így lett “Lakoma Lévi házában”. A helyi inkvizíció — velencei intézményről lévén szó — beleegyezett a kompromisszumba, nem erőszakoskodott tovább, nem ültette Veronesét “szégyenpadra” (hehe).

De a festmény minden szépsége ellenére is nyugtalanító. Hisz nem tudunk attól elvonatkoztatni, hogy ez az “Utolsó vacsora” az alkotói szándékai szerint. A prostik, mutatványosok, alabárdosok zavarnának? Ó, dehogy! Ám ha a világ ilyen pompás, már-már elviselhetetlenül tökéletes hely, akkor mi szükség van a megváltásra? Mi fog történni másnap Jézussal? (Ő ül a festmény középpontjában.) Heródes katonái másnap átnyújtanak neki egy báli meghívót?

Ebben a világban nincsenek holmi “keresztrefeszítések”.

Micsoda reneszánsz utópia! Magabiztos, életteli, mégis teljesen elképzelhetetlen.

Gyönyörű, nem?