A kő emlékezik. Nézd ereit, krátereit, pattogzott sarkait. Ide helyezem a polcra, esténként hallgatom. Nem szól, csak régi helyén mohával fedve kezd suttogni: Kavicsnak véled a halott egeret, mert nem mozdul? Farkát maga alá húzta, nyugtával dicsérvén a...