Márffyné Horváth Henrietta: Késésben

Jyll — Wed, 06 Dec 2017 23:42:55 +0000

Késésben volt, mint mindig. Az élete egy nagy káosz, folytonos versenyfutás az idővel. A reggeli csúcsforgalom, és a szemerkélő eső sem könnyített a dolgán. Lassan csörgedezett autójával közlekedési lámpától, közlekedési lámpáig. Az anyósülésen irathalmazok és kézitáskájának tartalma nemes összevisszaságban csúszkáltak ide-oda. Tudta, hogy el fog késni az értekezletről. Már előre magán érezte a főnöke bosszankodó pillantását. Igaz, ma a gyerekeket időben el tudta indítani az iskolába, de az anyja megint valahol egészen máshol járt. Nem ismerte meg sem őt, sem az unokáit. Egyre gyakoribbak voltak az ilyen rohamok. Ez a helyzet nagyon fárasztotta, és szorongással töltötte el. Az öregasszony eszeveszettül kiabált, azt hitte idegenek, tolvajok járnak a lakásban. A srácok szinte menekülve kapták magukra az iskolatáskáikat, és futottak le a lépcsőházba. Szerencse, hogy anyja napközbeni őrzését a szomszéd Terike időnként elvállalta kétezerért.

A szeme sarkából pillantotta meg az idős bácsit. A járdán feküdt féloldalas, kitekeredett helyzetben, mellette két szatyor hevert, körülötte fényes, piros almák gurultak szerteszét. Félrekormányozta az autót, leállt az út szélén, mit sem törődve a dudáló, szitkozódó sofőrökkel. A bácsi fölé hajolt, akinek az orrából dőlt a vér, és egyre csak azt hajtogatta: „ A jányomnak, meg az onokáknak köll az alma. Tuggya betegek, azér’.”

Zokogott még akkor is, amikor a mentősök odaértek – azt hitték, hogy ő a hozzátartozója az öregnek -. És zokogott, mikor visszaült az autójába, és beteg anyjához, hazafelé vette az irányt.

***

Márffyné Horváth Henrietta alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Késésben – Lenolaj

Márffyné Horváth Henrietta: Késésben