2020-02-18
Kapui Ágota 10
Kapui Ágota: Marionett
Anyányi csend
a percnek puhasága
az oltalom mit karjaiban érzel
az alkalom
mely ritka és galád
lelked rongyára kék virágot fércel
a kék virág
a gyermekkor jele
anyád haja a friss vászonra hull
figyelme tű
és cérna létedet
átfűzi rajta hajthatatlanul...
Kapui Ágota: Magasan
Tömbház-magányból nem látszik az ég:
elérhetetlen szintje a világnak,
csend magasából ránk omló ködök
angyalok fürtjét érinteni vágynak.
Kéménynek árnya elfekszik a járdán,
gomolygó füstjét lenyomja a szél,
földszintes álmok surrannak az úton -
fecseg a...
Kapui Ágota: Készülődés
piros bogyó galagonyaágon
ki a legszebb ezen a világon
kinek arcát kicsípte a dér
fázós reggel hamar utolér
ki csücsül a galagonyaágon
ki fütyül oly szépen e világon
kinek kékül fagytól keze-lába
ki szór magot üres madárházba
kecskerágó hervadoz a réte...
Kapui Ágota: Szavak iránytűje
Nyelved alatt az ízek bársonya
hiába mennél vízért máshova
szóért szomszédba sorsért halálba
létednek értelmét keresnéd hiába
idegen tájakra borért és kenyérért
kézfogást keresve jéghideg tenyérért
zsoldosnak csatába rohannál vesztedbe
csőszlelkű kertés...
KAPUI ÁGOTA: Ráolvasó
etetlek altatlak
sorsommá fogadlak
megkötlek kioldlak
suttoglak sikoltlak
nem látlak nem tudlak
kinyitlak becsuklak
várlak és küldelek
másoknak szültelek
örömnek bánatnak
céloknak vágyaknak
előlem rejtőzöl
csendeddel fertőzöl
magamért bántalak
sor...
1955. május 15-én született KAPUI ÁGOTA erdélyi születésű magyar költő, szerkesztő
Kapui Ágota (Sepsiszentgyörgy, 1955. május 15. – Újhartyán és Nyáregyháza között, 2018. június 19.) a középiskolát szülővárosában (Sepsiszentgyörgy), az 1. számú Líceumban végzete (1974), majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar–francia szakos t...
Kapui Ágota: Május
Mint fognyomok az elszáradt kenyérben
mint mosolyok a görögdinnye száján
mint levegő a felfújt alkonyatban
mint lábadon a friss szúnyogcsípés
mint szisszenés a csipkebokor ágán
mint eperben az édes pukkanás…
úgy nyílik ránk a május
mint záporban az utcá...
Kapui Ágota: A bárány
A stációkon végighajtott bárány
ott botladozik rögvarangyokon
a bokákban az inak úgy remegnek
mint kampókon az áramütött testek
és térdre hullnak mind a hóvirágok
s a mindenségnek megadják maguk
ahol a sorsok nyaktilója reccsen
ahol a csapdák acélfoga c...
Kapui Ágota: Április
Együtt velem a csend is megöregszik,
már áprilisi tréfán sem nevet,
a falnak arccal egykedvűen fekszik,
nem űzi tettre pajkos kikelet.
Az éj sötétje hajnalfényre vált át,
indulj, mert most jött el a holnapod!
Ez az a nap, mit tegnap sírva vártál --
szal...
Kapui Ágota: Ritkábban
A lélek apró fényűzései
a szerelmek, kik gazdátlan maradtak
ott nyílnak mind a múltnak odvain,
s ha feléjük nyúlsz, ujjadba harapnak,
és nincsen sód és nincsen kenyered,
az asztalodnál nem eszik család,
s a postás is csak nagy ritkán keres,
csak bekopog...