Húsvét – Lenolaj

Barta Zsolt: Régi húsvét

Jyll — Sun, 31 Mar 2024 22:08:53 +0000

– Na, mondd a verset – parancsol rám tréfásan apám, és már darálom is a Zöld erdőben jártam kezdetű örökbecsűt, mit sem sejtve akkor még a versecske erotikus tartalmáról (köszönjük Freud Zsiga), de nem is ez a lényeg, hanem a locsolás utáni pillanat, amikor lila Adyt vagy zöld Bartókot dugdosnak a zsebembe, majd sonkát eszem tojással, de inkább finom sütiket majszolok, míg apám pohár bort kér csak, mert még vagy tíz helyre menni kell, és nem akarja, hogy talicskán toljam haza a végén, pedig ott s akkor elképzelem, mit szólna a falu ha hat évesen megcselekedném, talán még tapsolnának is, titkon még azt is remélem, hogy Anita, a falu legszebb lánya puszit dobna felém, hogy itt jön az, aki.

De csak tojás van, sonka, Bécsből belopott méregdrága kölni és béke. Az utóbbi tán a legfontosabb azóta is.

***

Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.

Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz

A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.

Húsvét-sziget vagy Húsvét-szigetek?

Jyll — Sat, 30 Mar 2024 23:45:45 +0000

Meglepő, de a kőszobrairól híres Húsvét-sziget csupán egyetlen magányos földdarab a Csendes-óceánban, mégis gyakran írják magyarul (és persze helytelenül) Húsvét-szigeteknek, tehát többes számban. Pedig a világ minden nyelvén egyes számú az elnevezése. Németül Osten-Insel, angolul Easter Island, franciául Île de Pâques (itt ugyan a “húsvét” szó többes számú főnév, hiszen húsvét vasárnapjához a hétfői ünnep is csatlakozik, de az “île”, a sziget szó egyes számban áll). Hogy a bennszülöttek által Rapa Nuinak nevezett sziget miért kapta a nevét a húsvéti ünnepről, az eléggé ismert; a holland Roggeveen kapitány 1722 húsvét vasárnapján fedezte fel.

***

Szuhay-Havas Ervin (1929-1998) író, műfordító, történész és művelődéstörténész, a Delta, az MTV tudományos ismeretterjesztő műsorának első szerkesztője. Az IPM magazin és az Alfa Magazin szerkesztője. Évtizedeken keresztül rendszeresen jelentek meg írásai többek között az Élet és Tudomány című tudományos ismeretterjesztő hetilapban, valamint szerzője volt az IPM magazinnak és az Alfa magazinnak. Több mint 300 kultúrtörténeti rádióelőadása hangzott el a Magyar Rádióban.

Édesapja: Havas Zsigmond (1900 -1972) író, újságíró a Tolnai Világlapja munkatársa, majd felelős szerkesztője (1921–39), Spencer Walls és Anthony Astor néven számos ifjúsági és detektívregény szerzője.

Lánya, Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) Art’húr díjas költő, 2008 januárja óta az 2015-ben megújult Lenolaj irodalmi és kulturális lap főszerkesztője, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője, négy gyermek édesanyja.

Kötetei:

Fordításai:

Szerkesztései:

Szuhay-Havas Ervin írásai a Lenolaj.hu oldalán

Kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk!

Jyll — Sat, 30 Mar 2024 23:38:54 +0000

Húsvét

Jyll — Sat, 30 Mar 2024 23:15:10 +0000

Feltámadás, Matthias Grünewald fő művének, a híres isenheimi szárnyas oltárnak az egyik képe
(forrás: wikipedia)

A Húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.

Az eredetileg zsidó vallási ünnep (héber nyelven: pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

A név eredete

Húsvét és az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.

A húsvét héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”. Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt.

Szertartás (katolikus egyház)

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik, s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot → húsvéti időnek is mondják (nagyböjt, virágvasárnap, nagyhét, nagypéntek, nagyszombat). A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent három nap. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart.

Húsvét 1935-ben
(Budapest, Tóth Lőrinc utca 14. udvara)
Fotó: fortepan.hu

Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus bevonulása Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, s körmenetben vonulnak be a templomba.

A nyugati kereszténység húsvétja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is).

A következő nap húsvéthétfő, a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később, a 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt a számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az ortodox egyházak dátumszámítási módszere maradt a gregorián naptárreform előtti Julián-eljárás.

A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még.

Húsvéti hímes tojások készülnek az erdélyi Csobotfalván
(Fotó: Veres Nándor/MTI)

Húsvétvasárnap

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

Húsvéthétfő

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket.

Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi.

A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

André Zsuzsa: Áldott Húsvéti Ünnepeket!

Jyll — Sat, 30 Mar 2024 23:01:53 +0000

André Zsuzsa alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

André Zsuzsa alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán

André Zsuzsa így ír magáról:

Csíkszeredában születtem, ahol ma is élek. A helybeli Nagy István Művészeti Líceumban végeztem, zene szakon. A klasszikus gitárt cseréltem le fényképezőgépre. A zenét nem folytattam, az egyetemen társadalmi kommunikációt (Public Relations), majd intézményi menedzsmentet (organization management) tanultam. Hivatali munkámnak nincsen köze az alkotáshoz és a képekhez, kisebbségügyi témákkal foglalkozom, amit különben nagyon szeretek, mert különleges, összetett és kihívásokkal teli.

2007-ben kezdtem képeket készíteni, egy kis „szappantartóval”, majd egy „elég jó” bridge-gép következett. 2014-ben léptem be a tükörreflexes gépek világának kezdő szintjére. Azóta bővült a felszerelésem, több gépem és objektívem is van. Témától függően váltogatom, hogy mikor melyiket használom.

2010-ben elvégeztem egy, a Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett fotótanfolyamot, ahol olyan mesterektől tanultam, mint Ádám Gyula, Veres Nándor, Molnár Attila és Erdély Bálint Előd.

2008-ban indítottam “Hétköznapi csodák” címmel egy saját fotóblogot, amit azóta is kitartóan folytatok, és ahová több-kevesebb rendszerességgel feltöltöm a képeimet.

Hobbifotósnak tartom magam, és nincsenek különösebb, nagyra törő céljaim vele. Egyszerűen csak szeretem. Megszűnik minden gond körülöttem, ha kézbeveszem a gépet. Számomra a fényképezés a tökéletes flow-élmény: feltölt, kikapcsol és elvarázsol. Képeimet elsősorban magamnak készítem, de nagyon jó érzés, hogy másoknak is örömet szerzek velük. Témákban többnyire a szépet és a harmóniát keresem. Nagyon ritkán fényképezek groteszket vagy rútat, szomorút is csak néha.

Képeimet rendszeresen közli a Káfé főnix – irodalmi és fotóművészeti portál, állandó alkotója vagyok a Lenolaj.hu kulturális online műhelynek, Cseke Gábor méltatásával jelent meg fotó-összeállításom az Art’húr irodalmi kávéház virtuális galériájában. Nyomtatásban a Művelődés című kulturális folyóirat címlapján jelent meg többször is általam készített alkotás, 2019-ben pedig beválogatták egyik képemet a 100 legjobb közé az F10 Fotóklub által szervezett BEST 100 című nemzetközi fotóművészeti pályázaton. Gyakran kapok személyes elismerést és szakmai bátorítást nemzetközi hírű fényképészektől, képzőművészektől, de legnagyobb siker az, mikor egy-egy alkotásomtól felragyognak a szemek, megáll egy pillanatra az idő, és az emberek elmerülnek pár pillanatig abban a csodában, amit én is átélek a fényképezőgép lencséjén keresztül.

“A húsvét a legnagyobb mélységeket és legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk.”

Jyll — Thu, 28 Mar 2024 23:02:46 +0000

Jókai Anna (Budapest, Józsefváros, 1932. november 24. – Budapest, 2017. június 5.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar író- és költőnő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 2015-ben a Forbes őt választotta a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek a kultúrában.

NAGYPÉNTEK

Jyll — Thu, 28 Mar 2024 23:01:11 +0000

Jézus Krisztus a kereszten
Diego Velázquez
(1599-1660)

A nagypéntek a keresztény liturgiában a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Az evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a Dél Keresztje csillagkép látható volt az égbolt alján Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon részleges holdfogyatkozás is volt. A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus evangéliumok és János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. A fontos egyetértés az evangéliumok között az a tény, hogy a keresztre feszítés Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26. és 36. között.

Nagypénteken az egyházban nincs szentmise, mert ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel vagy éneklik el Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM
(Egykori kiejtés szerinti szöveg Pais Dezső olvasatában)

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik,
buol oszuk, epedek,
Választ világumtuul,
zsidou fiodumtuul,
ézes ürümemtüül.
Ó én ézes urodum,
eggyen-igy fiodum,
sírou anyát teküncsed,
buabeleül kinyuhhad!
Szemem künyüel árad,
junhum buol fárad.
Te vérüd hullottya
én junhum olélottya.
Világ világa,
virágnak virága,
keserüen kinzatul,
vos szegekkel veretül!
Uh nekem, én fiom,
ézes mézüül,
szégyenül szépségüd,
vírüd hioll vizeül.
Sirolmom, fuhászatum
tertetik kiül,
én junhumnok bel bua,
ki sumha nim hiül.
Végy halál engümet,
eggyedűm íllyen,
maraggyun urodum,
kit világ féllyen!
Ó, igoz Simeonnok
bezzeg szovo ére:
én érzem ez bútürüt,
kit níha egíre.
Tüüled válnum;
de nüm valállal,
hul igy kinzassál,
fiom, halállal!
Zsidou, mit téssz türvéntelen,
Fiom mert hol biüntelen.
Fugvá, husztuzvá,
üklelvé, ketvé ülüd!
Kegyüggyetük fiomnok,
ne légy kegyülm mogomnok!
Ovogy halál kináal
anyát ézes fiáal
egyembelű üllyétük!

Michelangelo Pietàja
Mária a halott Jézussal

Budai Éva
rovatvezető

Maróti Ildikó: Húsvét előtt

Jyll — Sun, 24 Mar 2024 23:01:53 +0000

Előttem két kamaszfiú a sorban, testvérek lehetnek.
– Én most megbélyegezlek: irigy és szűkkeblű vagy.
– Jól van.
– Nem is állsz ki a becsületedért? Akkor még gyáva is vagy.
– Na és aztán? – kérdezi egy megvilágosodott nyugalmával a megtámadott.
– Én párbajra hívlak.
– Az micsoda?
– Az istenek meg ne haragudjanak rám, de én irgalmatlanul elverlek. – mondta az idősebbik. Ekkor megjött az anyuka, és így lemaradtam a folytatásról, sőt, azt hiszem, mivel kihallgattam ezt a szokatlanul szolid stílusban zajló civódást, az istenek engem büntettek, nem a kis Buddha lelkű lényt, ugyanis kiszakadt a gyümölcsös zacskóm, és a lejtős úton szép egyenletes mozgással gurultak lefelé a mandarinok.
Egy férfi már kapkodta is fel őket, és örömmel adogatta a kezembe, aztán ugyanez a ház kapujában is megismétlődik, a változás csak annyi, hogy most egy fiam korú srác ajánlja fel a segítségét.
Jó nőnek lenni Pesten, még a Húsvét előtti nagy sietségben is, gondolom.
Meg persze máskor is. Köszönjük fiúk, férfiak!
Sokan vagytok, akik valóban megadjátok nekünk a figyelmet és a tiszteletet. Annyit, amennyi jár. Sőt, még többet is.

***

Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:

„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”

Maróti Ildikó írásai a Lenolaj.hu oldalán

MA VIRÁGVASÁRNAP VAN

Jyll — Sat, 23 Mar 2024 23:10:55 +0000

Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el. Mivel az európai országok többségében nincsenek pálmák, az ünnepléskor a pálmaágakat itt gyakran tiszafa, fűzfa vagy más fák ágaival helyettesítették. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek nevezik.

JÉKELY ZOLTÁN: VIRÁGVASÁRNAP

Azt mondják, máma van Virágvasárnap.
Nézzük meg, az emberek mit csinálnak?
S mivel ilyenkor ez a rendje,
menjünk mindjárt a cinterembe.

Amíg ez tart, úgy sincs igazi ünnep,
amíg ez tart, nincsen vakáció.
Vigasztaljon a cinterem bennünket,
ahol sírdombon áll a dáridó.

Ó, micsoda víg tarkaság!
Mint egy rét, melyen százféle virág.
Ki látott ily nyüzsgést a temetőben?
Több az élő, mint a holt a földben!

Egy fickó bakfüttyöt ugrott a sírkereszteken,
egy más kerékpárral ereszkedett a kripta dombján,
a hantok közt rabló-zsandárt játszottak vad fiúk,
friss fűzfasíppal váltottak jelet.
De egy szakállas, szemüveges ember,
ábrázatán igaz töredelemmel
s nyitott, fekete könyvvel a kezében,
minden stáció-oszlopnál megállt
s oly forrón suttogott a vak cölöpnek,
s révületét kövenként úgy fokozta,
hogy csak belémdöbbent a furcsa kérdés:
mit tesz majd fenn, az utolsó keresztnél?
Talán csak nem feszíti meg magát?

A dombraszállt Nap gyújtó fényözönben
fürdette a parányi templomot;
s mint valami monumentális röntgen,
karcsú hajóján átvilágított.

Két kakukk szólt a zsendülő berekben,
egymástól kérdezgette: meddig él,
az esztendőket osztogatta bőven
s nem egy okos tapasztalást cserélt.

De a holtak ezen csak mosolyogtak,
szájuk ráncát keserűbbre vonák,
mintha egyenesen ezt mondanák:
„Ne tartsatok minket bolondnak!”

Aztán nekem is eszembe jutottak
a véghetetlen téli harcterek,
ahol most szintén jóskedvű kakukkhang
kong emberi maradványok felett,
az új lombból minduntalan kibukkan,
s mint egy király post mortem érmeket,
osztogatja az arany éveket;
s eképp a hősök, hullaként oszolva,
megtudhatják, meddig élhettek volna.

***

Budai Éva
rovatvezető

Virágvasárnapi népszokások:

A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás ellen is. A szentelt barkát nem volt szabad bevinni a házba, attól tartottak, hogy akkor elszaporodnak a legyek és a bolhák, a tojásból nem kelnek ki a csirkék. A zempléni falvakban viszont a barkát beviszik a szobába, a szentkép vagy a gerenda alatt tartják, hogy aztán hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak. Úgy vélték, hogyha a templomból jövet lenyelnek belőle egy-két szemet, az megvéd a hidegleléstől és a torokfájástól. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották; ha a kert földjébe tűzik le, elűzi a férgeket. Virágvasárnap tilos a munka és a mulatság, nem szabad táncolni például Mátraalján, mert letáncolnák a virágokat a fákról.

A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére. Virágvasárnapi jellegzetes népszokások kiszejárás és a villőzés.

Kalendárium – kalandozás

Jyll — Sun, 31 Dec 2023 23:02:24 +0000

Miért január 1. az évkezdet? – Császári hónapok – Kelementől Gergely pápáig – 4880-ig még van idő

Az a természetesnek látszó tény, hogy január elsejével új év kezdődik, egyáltalán nem természetes, hanem régi, ám csak európai beidegződés; a kétfelé tekintő ősi római istenről, Ianusról elnevezett január hónap első napja voltaképp egy súlyos zűrzavar emlékét őrzi, amely kétezer évvel ezelőtt alaposan felbolygatta Itáliát.

Egyidős-e a naptár és az időszámítás azzal a történelmi ugrással, amikor az emberek „feltalálták az államot”? Vagy talán az első földművelők nem tudtak meglenni csillagászati megfigyelések nélkül? Számtalan jel arra mutat, hogy a bársonyos éjszakai égen suhanó Hold, a reggelenként diadallal felemelkedő, este pedig vörös színekben lenyugvó Nap mozgása már a primitívnek mondott társadalmi csoportokat is foglalkoztatta. 35 000 éves csontdarabokra – úgy tetszik – a dél-európai ősemberek már felkarcolták a holdfázisokat, pedig nem is vetettek, nem is arattak még.

A holdév zavarai

Az őstársadalmak időszámítását a földrajzi viszonyok befolyásolták. A kereszténység előtti skandinávok például tíz, egyenként 30 napos hónappal számoltak (de hogy mit tettek a fennmaradó 65 nappal, nem egészen világos). A mérsékelt égövi, barbár európaiakkal szemben a szubtropikus kultúrák emberei számára egybemosódtak az évszakok. Az egyiptomiakat ezért a Nílus évenkénti áradása foglalkoztatta, a többi keleti nép pedig a Hold mozgásához igyekezett igazítani a kalendáriumot.

Az asszír időszámítási rendszerről például ékírásos táblácskák vallanak: számukra a hónap akkor kezdődött, amikor az égen megjelent halvány holdsarló, minthogy pedig ezt – érthetően – az esti órákban lehetett megfigyelni, az asszírok számára a hétköznapok – estefelé kezdődtek. Szabad szemmel is megfigyelhették a keletiek, hogy az úgynevezett lunáció (a holdhónap) 29 és fél napos szabályos periódus, így azután a közel-keleti birodalmakban 354 napos holdévvel számoltak (elhanyagolva most, hogy a holdhónap valóságos hossza 29 nap, 12 óra, 44 perc és 2,8 másodperc, vagy ha úgy tetszik, 29530585 milliomod nap). Igazán nem volt nehéz viszont felismerniük, hogy az az – általuk tropikus évnek – nevezett időszak, amikor az izzó Nap a tavaszponttól a tavaszpontig megteszi látszólagos útját, holdhónapokkal számolva 11 nappal rövidebb. Minthogy azonban a két égitest mozgását sokáig meg sem próbálták egybehangolni, tudomásul kellett venniük, hogy a holdév tizenegy nappal rövidebb a tropikus évnél, ami azt jelentette számukra, hogy minden három esztendőben 33 napot késik a holdnaptáruk, vagyis még többet is, amennyi egy lunáció.

Annyit nagyjából tudunk, miként igyekeztek segíteni ezen a zavaró mozzanaton: időről időre kalendáriumukba iktattak egy pótlólagos holdhónapot. Arról viszont már nem vallanak a kis agyagtáblák, volt-e erre valami speciális táblázatuk; papjaik – szabad szemmel történt megfigyelés alapján – időnként elrendelték egy holdhónap beiktatását. Minden évszázadban négy pótlólagos holdhónapot kellett valahogy a naptárhoz csatolniuk.

Ugyanilyen problémákkal birkóztak más kultúrák is: az egyiptomiak (és ugyanígy a közép-amerikai indián magaskultúrák papjai) tizenkét, egyenként 30 napos hónappal számoltak, maradt így öt „felesleges” napjuk, amelyet a Nílus-parton vidám ünnepséggel töltöttek (mert a babona szerint ekkor minden munka félresikerült volna), az aztékok viszont a szerencsétlen öt napon ki sem mozdultak házukból.

A rómaiak sem jártak jobban, sőt az ő problémáik – rendszerető nép lévén – végül kétségbeejtő zűrzavarba torkolltak. A hagyomány szerint Numa Pompilius királyuk vezette be a 355 napos, 12 hónapra osztott holdévet. De hány napból állt egy régi római hónap? A páros számoktól való babonás irtózásuk miatt 29-ből vagy 31-ből, február kivételével, amely 28 napot számlált. De mit tehettek, ha négy 31 napos és hét 29 napos hónapjuk volt, tetejében még a február? Ez csak 355 napot tett ki, így azután mesterségesen alakították meg a két esztendőnként szökőhónapként beiktatott mercedonius hónapot, amely felváltva számlált 22 vagy 23 napot.

A római holdév még így is mindinkább lemaradt, tragikomikus következményekkel. A konzul például mindig a római naptár első hónapjában, a Mars hadistenről elnevezett március 15-én, március idusán lépett hivatalba, de például már i. e. 190-ben, a diadalmas magnesiai csata évében március idusa valójában a 189. év november 16. napjára esett.

Julius Caesar korára az elmaradás már 67 napot tett ki – és ezt már nem lehetett tovább elviselni. Julius Caesar parancsára Szoszigenész alexandriai csillagász és a bölcs Marcus Flavius Scriba vezette be egy régebben élt másik alexandriai zseni Eratoszthenész számításai alapján a 365 és egynegyed napos évet, a 30 és 30 napos hónapokat, illetve a négyévenkénti szökőnapot, Eratoszthenész „nagy ötletét”, amelyet februárhoz illesztettek. Ez volt az annus confusus, a „zavaros év”, amikor – i. e. 47-ben – a 445 napos évvel pótolták az elmaradást, a mercedonius „póthónap” eltűnt a süllyesztőben, a tavaszi napéjegyenlőség pedig március 24-ére esett. Az év kezdete az addigi március elsejéről (Calendis Martiis) szépen visszacsúszott a „mi” január elsejénkre, a régebbi év ötödik hónapját, a quinctilist pedig Caesar tiszteletére elnevezték júliusnak. (Később Augustus, az „isteni uralkodó” kultusza nyomán lett a korábbi római év hatodik hónapjából, a sextilisből augusztus.) Ezek után érthető az a hónapneveink logikáját zavaró mozzanat, hogy miért nevezzük az év tizedik hónapját, az októbert a latin octo (= nyolc) nyomán nyolcadiknak, a 11. hónapot, novembert „kilencedik”-nek, végül a decembert tizediknek, amikor pedig az elnevezés mögött könnyű felismerni a latin decem, vagyis „tíz számnevet.

Légből kapott kezdőpontok

Egy Dionysius Exiguus nevű római szerzetes javaslatára i. sz. 523 óta eltűnt a „pogány” Róma alapításához igazodó időszámítás (Varro római történetíró szerint az „alapítás” dátuma, az i. e. 753 április 21. amúgy is csak becslés eredménye volt), másfelől Dionysius barát legalább öt esztendővel elszámolta Jézus Krisztus születési esztendejét, amit most már igen zavaró lenne kiigazítani.

De még olyan művelt ember, mint Cicero sem a „Város” (Róma) alapítási esztendejét jelölte meg születési évének. Hát még a többi kultúra képzelet szülte dátuma, amely a világ teremtésének ugyancsak pontatlan dátumához igazodik. Semmi bizonyíték rá, hogy az első olimpiai játékokat i. e. 776-ban rendezték volna meg, vagy – amint a zsidó bölcsek gondolták – az Úr i. e. 3761. október 7-én teremtette volna a világot. A pravoszláv hagyomány még távolabbi időponttal számol: i. e. 5509 szeptember elsejével. James Ussher dublini anglikán püspök precíz ember lehetett, mert a világ teremtésének időpontját „Krisztus előtt 4004, október 22-ére tette, délután 6 órára”!

Az is eléggé ismert, hogy az iszlám országokban a hidzsra, a „menekülés” az időszámítás kezdete, keresztény időszámítás szerint 662. július 16-án menekült Mohamed próféta Mekkából Jathrib városába, a mai Medinába. (A mohamedán évkezdet, ismét csak a holdhónapok hibájából, végigvándorol valamennyi naptári hónapon.)

Másfél ezer évig a keresztény világ egészen jól megvolt a Julius Caesar emlékét őrző Julián-naptár 365 és egynegyed napos évével, sőt még két „pogány” Julius Caesar és Augustus is szépen megfértek a naptárban. Csakhogy az úgynevezett tropikus év nem 365 és egynegyed nap ám, hanem rövidebb: 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodperc lévén – a caesari reform tehát 11 perccel és 14 másodperccel hosszabb évet produkált. Ez semmiségnek tűnik fel, de az idők során Európában kezdtek rádöbbenni, hogy már i. sz. 129-ben elmaradtak egy nappal, i. sz. 325-ben, a niceai zsinat idején a tavaszi napéjegyenlőség március 24-ről „visszacsúszott” 21-ére; a Julián-időszámítás pedig mind többet késett.

Az 1260-as években a tudós Roger Bacon hívta fel először IV. Kelemen pápa figyelmét erre az anomáliára, de Róma hallgatott. IV. Sixtus viszont (1471-1484) már úgy határozott, hogy Rómába hívatja a tudós német csillagászt, Johannes Müllert (latinosan: Regiomontanust), igazítsa vissza a „tengelyéből kizökkent” időt. Regiomontanus meg is érkezett Rómába 1475-ben, de egy esztendő múlva sírba döntötte a pestis. A sixtusi naptárreform megvalósítatlan terv maradt. Majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a tridenti zsinat felhatalmazza az akkori egyházfőt, reformálja meg az időszámítást.

Így is XIII. Gergelyre maradt a reform végrehajtása. Amint Julius Caesar is elrendelte, nem pedig megvalósította a változást, Gergely is szakembereket jelölt ki a nehéz feladatra, Claviust, a híres matematikust és Lilius kalábriai csillagászt állítva egy – modern kifejezéssel élve – team élére. 1582. február 24-én kelt bullájával a pápa elrendelte, hogy azon év október 4-ét, csütörtököt október 15., péntek kövesse. Lilius (olaszosan: Giglio) azt is kiszámolta: minden negyedik év továbbra is szökőév legyen, hacsak nem olyan kerek század záróéve, amely 400-zal nem osztható. (Így 1600 után a 2000. esztendőben volt ismét századzáró szökőév!)

Itália, a spanyolok, a portugálok, a franciák és a németalföldi katolikusok nyomban elfogadták a Gergely-reformot, a pozsonyi diéta azonban „semmi mástól, mint egyedül a királyi felség hatalmánál fogva” csatlakozott 1587-ben.

A protestáns országokban nehezen adták be a derekukat a „pápista” naptárnak. Anglia 1752-ben vetette el végül a Julian-naptárt, de a szigetország lakói még akkor is azt mormolták: a kormány elrabolt két hetet az életükből.

A görögkeleti országok még makacsabbul kitartottak; Szovjet-Oroszországban a Népbiztosok Tanácsa 1918. február 1-én fogadta el a nyugat-európai naptárt (azaz a Gergely-naptár szerint február 14-én).

A legközelebbi naptárreform?

Hála Clavius és Lilius zseniének 3300 év múlva fog elkésni egyetlen nappal a Gergely-naptár. A tudósok mégsem egészen elégedettek vele: egy hónap lehet 28, 29, 30 vagy 31 napos. A hétnapos hét miatt az év sohasem kezdődhet ugyanazzal a nappal, így a negyedévek hossza sem pontosan ugyanaz. Naptári „kövület” maradt a Húsvét és a Pünkösd komplikált „mozgása”, a holdhónap emlékeként.

Elégedetlenségre még sincs okunk, mert 4882-ig csak egy nappal késik a mai naptár.