2024-11-14
Hornyik Anna 10
Hornyik Anna: Három téli kép
Fehér éjjelen
rózsaszínű a felhő
sötét árnyékot
vet a siető alak
téli képek varázsa.
***
Ünnepek előtt
virágzik a szeretet
bíborköntösbe
bújik a jótétemény
meleg kályha sárgán ég.
***
Fenyőfa ága
áthajlik az ablakon
fehér takaró
nehezíti zöld ág...
Hornyik Anna: Elfelejteném
Zsuzsának az ősz beköszönte mindig nehézséget okozott. Nem is az időjárás nyomott mivolta, hanem a feltóduló emlékek özöne volt elviselhetetlen számára, ami a halottak napjához közeledve, még mélyebb sebeket ejtett rajta. Neki nem az év egyetlen napja volt gyá...
Hornyik Anna: Évszakok
Kietlen a táj
szürkén süt a napsugár
didereg a nap
fagyoskodik az élet
csíra ébred a szélben.
…
Sokadjára szül
az ősanyatermészet
egyszer elalél
másszor meg már felébred
állandó forradalom.
…
Rügyek takaró
alatt sejtelmeskednek
kipattan a lét
ha...
Hornyik Anna: Egy elhagyott nő tiszteletére
Virágokról virágokra repül,
mint a méh, vagy a madár,
hogy mit keres, nem tudja,
a végzetes szerelmet talán.
Űrt hagy, ahol csak megfordul,
és kérdőjelek halmaza,
az új áldozat ábrázata
fölé tornyosul.
Egyre magasabbra lép
a látható létrán,
de mikor ...
Hornyik Anna: Az elméről
Mily csodálatos az elme! Azonfelül, hogy tudatosan használjuk, nem mondhatjuk róla, hogy urai is lennénk saját elménknek. Vannak, persze, alacsonyabb, a materiális szinthez köthető gondolatok, képek, amelyeknek előhívása az emlékezetből, az elméből, könnyen me...
Hornyik Anna: A félsziget
A birtok közepén egy mesterséges tó pihent, mesterséges félszigettel a közepén. A tavat sás- és nádkerítés vette körül, néhány szitakötő repdesett a föld felett. A délutáni napsugarak szelíden simogatták a félsziget közepén szomorkodó fűzfa leveleit. Emma a si...
Hornyik Anna: Múzeumok 2017-es éjszakája
Késő délután találkoztunk barátaimmal a Vasúttörténeti Parkban. Kék karszalagok fel, irány a múzeum. Hirtelen újra gyerek lettem, mert a vasút közelében nevelkedtem testvéreimmel együtt. A vasszerelvények és a szén illata teljesen bejárta testemet. A mozdonyok...
Hornyik Anna: Szigliget
régmúlt idők lehelete
járja be az ódon szobát
fák ágai köszöntenek az
évszázados ablakon át
madarak csicseregnek
antik íróasztalom kopottas
fiókjaiból a szél szelíden
üdvözöl s belélegzem
az ókort és a manapságot
nyugalomból jönnek a
gondolatok, a mu...
Hornyik Anna: Válaszút előtt
a szabadságban
csend visszhangzik lelkemben
a béke útján
dönteni lehetetlen
keskeny ösvényen járok
***
Hornyik Anna alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Hornyik Anna: Belátás
az égtájak összeérnek
véget jelez a szeles ég
faggyal tűzzel verő jéggel
s mindennel mi remény
kicsi a nagybetűs Ember
kisebb a hópihénél
látni gyors olvadását
egyre dacosabb létét
alázatra fel nincs más
módja a megismerésnek
élvezi a négy égtáj
tal...