Soha nem volt kor, amikor a szolidaritás kevesebbet jelentett volna. Amikor gátlástalanabbul lehetett gyűlölködni, gúnyolódni. Amikor bármiféle együttérzést nagyobb megvetés övezett volna. Nincs messze az az idő, mikor beültünk a színházba, és teli szájjal hahotáztunk a rendszerváltás vesztesein. Sárbogárdi Jolán, hahaha! Igen, én is ott voltam. Én is hahotáztam.

A gúnyos röhögés, és az elviselhetetlen gyűlölet maradt meg a rendszerváltásból. A gyűlöli xy-t, b gyűlöli xy-t, és talán már x is gyűlöli y-t, mert ennek se vége, se hossza. Talán már a kezem is gyűlöli a lábamat. Ennél pocsékabb kor talán soha nem volt. Együttérezni csak a legeslegtávolabbi emberekkel szabad. Elveszem a munkájukat, elveszem a pesti lakhatásukat, de bármikor hajlandó vagyok őket az alsó-középosztálytól megvédeni. Lehetőleg eltartott kisujjal.

Ennyit a szeretetről. Megmondom, hogy ki szeret rosszul. És kit kell ezért gyűlölni. Mindörökre. Engesztelhetetlenül. A-t is, b-t is, x-et is, y-t is. Hogy rohadnának már meg!

Máskor is történtek elcseszett politikai döntések. 1848-49. Véleményem szerint forradalom és szabadságharc nélkül könnyebb lett volna keresztülvinni a szükséges társadalmi változásokat. De az legalább szép volt. Azért mindenki áldozatot hozott. Tehetséges emberek vezették. És ami igaz, az igaz. Kilenc játékossal mentünk tizenegy ellen, és csak a hosszabbításban kaptunk ki.

De mi lehet a dicsőséges a rendszerváltásban? Amely ma is döntően meghatározza egyes emberek hatalomban betöltött pozícióit. Aminek az eredménye nem a szabadság lett, hanem a tébolyig felfokozott gyűlölet.

Negyven év hidegháború után harminc év hidegháború.
És még hol a vége?

***

51 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán