2024-11-14
Hegedűs Rita 10
Hegedűs Rita: Néha
sír a lélek csendben bántottan
számkivetetten
áldásnyi könnycsepp hullik
lator-sebzetten
karom már rég madártollú
szárnyaszegett
de leplem, rongyos terítőm
még csipkeszegett
az ágyékkötő színtelen
és vérizzadt lett
a talpra szegett lábfejem
kínzó bé...
Hegedűs Rita: Ünnep után
Összetört karácsonyfadísz
kucorog meztelen
a sarokban pókkal kokettál
félőn, nesztelen.
Elhunyt a fény, kialszik már
a rőt parázs
dolgára fut mindenki most
csonka a varázs.
Kopasz utcai fák tűrik az
izzó fényeket
kifestik olykor a bánatos
a kék eget...
Hegedűs Rita: Felhők felett
Játszott az Úr odafenn
Buborékot fújt és szétküldte a
légben
szivárvány labdacsok ott gurultak
szépen
aztán égi tortán gyújtott halvány
mécset
szifonjából hablabdákat küldött
a szélnek
a labdacsok ölelkeztek vagy
százan
bújócskáztak közöttük az angy...
Hegedűs Rita: Azt mondják
láttalak már régen
izzásom még nem lelt
testre
nyávogó, félő, borzongó
őrjítő menetre
kozmosz vágyam csendesen
aludt az éjben
semmiről nem tudott
aztán okulni kívánt
a lélek egy csöppet
és szaltóval előre
a világra bukott
Nem tudtam, hogy létezel
...
Hegedűs Rita: Mélyen
Fejemet lehúzom a mélybe
álmodom
csipkés felhők erdejébe
szállok, vágyam
leül
Húz a vak meder
látva lát a lég
üt-ver valaki:
lator vagyok –
a baloldali
***
Hegedűs Rita alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Hegedűs Rita: CV
Gének játéka vagyok én
láthatatlan drót-fonat
Neuronok pókháló szövetén
feszülő békés indulat
pitvarok és kamrák odvában
megbújó szövet
véreres zubogó völgyben
száguldó meggypiros köret
Vagyok aki vagyok
párolgó harmatcsepp
lélektől lélekig ázó
boro...
Hegedűs Rita: Nem adom fel
Mit sírsz páratlan hamvad felett?
Mintha már most alélnál,
Temetőd sem a bánatod lesz
vájt füled éj mély medáljainál.
Csavarj egyet, mint apád tette,
vagy koppints fejeden saját barackot,
ne hajolj soha, mint a nyár a szélben,
állj úgy, mint a fűz éledő...
Hegedűs Rita: Éji kéj
Fagy kopog az ablakon
csipke árnyat hord az éj
párkányon nesz liheg
pattan reppen a héj
mélyen lenn vágy feszül
érc hangján lepke ül
tűz robban legbelül
szertehulló kéj
Hegedűs Rita: Történelem
Ezer év odvából karperec
fityegett fáradt ujjamon
patina fedte zöldes sárga tompa
fényű máz, kardamon
magja sem lehetne érdesebb
mint fénye ennek
síron túli lények nyúlnak érte
vissza, jönnek és mennek
az idő gyorsan szálló pora
ringat múltat velem
e...
Hegedűs Rita: Búcsú
Minden nap búcsúzni kell
elköszön a nap és álmot hint
búcsút int a levél a fán
s a dér is integet odakint
mikor száradni kel az aszfalt
és búcsút int az éj
elköszön a füstgomolyag
elnyűtt kémény tetején
elköszön a bú, ha jön a nyár
virágszirmot hint n...
- ← Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő →