Fellinger Károly: TOJÁSTÁNC

Jyll — Thu, 11 Oct 2018 22:03:12 +0000

Éppen tollfosztás volt Harmathelypusztán, amikor az egyik nádvágó legény szórakozásból hét verebet meg hét fekete kiscsibét dobott a megfosztott toll közé. A fekete kiscsibékre ráragadt a fehér lúdtoll. Ebből lett aztán a nagy baj! Mert a csibék mind egy szálig iglicek voltak. Egyenesen Belzebubéi, így hát a feketén kívül nem lehetett egyetlen más színű tolluk sem.
Tyúkanyó, akitől a legény elcsente a fekete csibéket, nagyon mérges lett.
– Koty-koty-koty-koty, te legény, légy átkozott és szegény! – szórta az átkot a legényre, akinek a szomszédságában lakott. Ne csodálkozzatok, hogy beszélni is tudott ez a tyúkanyó. No persze, nem volt ő egy egyszerű tyúk! Valakinek a gonosz lelke lakozott benne.
A fekete csibék lerázták magukról a fehér tollakat, és egy szempillantás alatt eltűntek. Megvárták, míg besötétedik, akkor belopóztak a legény házába. Amikor elaludt a legény, elvitték az összes kincsét, még a jegygyűrűjét is. Hajnalig szedegették és hordták ki a házból a kincseket nesztelenül. A legény mélyen aludt, csak reggel jött rá, mi is történt. Vagyis akkor látta, hogy kirabolták. Most mit csináljon?
Elment tanácsot kérni a vízimanóhoz. A vízimanó a szemébe nézett és azt mondta:
– Hej, fiam, téged megátkozott az a gonosz tyúkanyó, akinek az igliceit a toll közé dobtad. Ez az átok csak akkor fog leszállni rólad, ha te magad kelted ki a fekete tyúkanyó egyik tojását, mégpedig a hónod alatt. Ráadásul a lehető legnagyobb forróságok idején, aratáskor, kaszálás közben. De mielőtt kikeltenéd, hozd ide a tojást az utolsó előtti napon a mocsárhoz, irgum-burgum!
A legény megvárta az aratás idejét. Akkor megleste a hátsó kerítésen keresztül, mikor tojik a fekete tyúk. Amikor az megtojt, a legény átlépett a kerítésen, odébb zargatta a tyúkot egy söprűvel, és felkapta a tojást. Rögtön a hóna alá tette, és elindult aratni. Ej, de törte a tojás a hónalját! Nemcsak hogy törte, hanem fel is törte istenesen. A legény hősiesen tűrte, vigyázva szorította a tojást, miközben kaszált. Tudta jól, hogy ha eltörné, annyi fekete iglic teremne a búzatáblában, hogy kicsépelnék az összes kalászból a magot, majd belakmároznák egy szempillantás alatt. Ha meg, ne adj isten, a kiválasztott tojás záp, hát írmagja sem maradna a legénynek, a halált hozná rá a záptojás. A falu valamennyi kakasa pedig nem hajnalban, hanem éjfélkor kukorékolna, amire föltámadnának a gonosz, mindenre elszánt holtak. Hát, drága volt a tojástánc, annyi szent. Mert vagy kilenc napig kellett így kaszálnia a legénynek, hóna alatt a tojással. A legnagyobb hőségben!
A legény nem felejtette el a vízimanó szavait. Az utolsó előtti napon elment hozzá. De akkor már annyira feltörte a hónalját a tojás, hogy csak úgy nyögött a fájdalomtól. Így szólt a vízimanóhoz:
– Segíts rajtam, kérlek, csupa seb a hónaljam, úgy feltörte a tojás.
A vízimanó elmosolyodott:
– Vedd ki a tojást, tedd ide a fűre. Vizelj rá a jobb tenyeredre, majd azzal balról jobbra hétszer dörzsöld meg a hónaljadat! Ettől biztosan elmúlik a fájdalom. Utána tedd vissza a tojást a helyére.
A legény kivette a tojást, letette a fűre, majd rávizelt a jobb tenyerére, bedörzsölte a hónalját hétszer úgy, ahogyan azt a vízimanó mondta. Hát a fájdalom azonnal elmúlt, sebes hónalja teljesen begyógyult. Visszatette a tojást, és megkönnyebbülten ment haza.
Igen ám, de a vízimanó titokban, míg a legény orvosolta magát, kicserélte a tojást egy másikra. Az meg egy közönséges tojás volt.
Másnap egy hófehér csibe kelt ki a legény hóna alatt. Nézte a legény, látta, hogy ez egy egyszerű kiscsibe. Gyanús volt neki a dolog. No, gondolta, ezért nem volt érdemes annyit szenvedni kaszálás közben, a tűző napon. Azt is észrevette, hogy a szomszéd udvarából eltűnt a fekete tyúkanyó. De a csibéi sem kerültek haza többé. Könnyen lehet, hogy Belzebub száműzte őket a pokolba.
A legény megint elment a vízimanóhoz, hogy magyarázza meg neki, miért keltett ki közönséges csibét, nem iglicet. Hisz így rajta marad az átok! Amikor leért a mocsárhoz, már messziről látta, hogy valami zsákot cipel a vízimanó. A legény megbújt egy bokor mögött, és figyelt, ugyan mi fog történni.
Hát az történt, hogy a vízimanó letette a teli zsákot egy fa alá, mellé pedig egy üres zsákot. Egyszer csak odaszaladt egy fekete kiscsibe, egy darab arannyal a csőrében. Beletette az aranyat az üres zsákba, és elszaladt. A következő percben már meg is érkezett, újabb darab arannyal a csőrében. Azt is a zsákba tette. Addig szaladgált ide-oda, mígnem megtelt a zsák.
– Kösd be a zsák száját, hallod-e! – parancsolt rá a vízimanóra. – Aztán tedd a másik mellé! Gyorsabban, hé! Ha tíz megtelik, ne kelljen mondanom, hogy hordd be őket a barlangomba! Tudod jól: ha nem teljesíted a parancsaimat, nem kapsz a kincsekből!
Hej, a legény mindjárt rájött a turpisságra, hogy a vízimanó kicserélte a tojását, az övéből pedig kikeltette az iglicet. Másnap megint eljött, hogy meglesse a vízimanót meg a fekete csibét. Látta, hogy már tíz zsák gyűlt össze a fa alatt. A vízimanó a hátára vette az egyiket, és nyögdécselve cipelte valahová a barlang irányába. A fekete csibe épp elszaladt aranyért. Gondolt egyet a legény, felkapta az egyik zsákot, a hátára tette, és futott vele egészen a kedvese házáig.
Mondta is boldogan a lánynak, hogy no, most már megesküdhetnek, még gazdagok is lesznek, hisz hozott egy zsák aranyat. A lány úgy megörült, hogy legszívesebben az égig ugrott volna örömében. Kioldották a zsák száját. Hát uram isten! Nem volt abban arany, egy darab sem, csak fosztott libatoll.
– Hej, az angyalát! – kiáltott a legény. – Ez meg hogy lehet? Pedig olyan súlya volt, úgy megnyomta a hátam, hogy még most is sajog bele!
A lány azonban okosat mondott:
– Eddig semmink se volt, ne kívánjunk rögtön egy zsák aranyat. Csináltatunk ebből a libatollból két vánkost meg egy paplant.
Úgy is történt. A nádvágó legény nádvágó maradt, de feleségül vette a kedvesét. Nem lettek gazdagok, mégis boldogan éltek. Jókat aludtak az új paplan alatt. Igaz, hogy gyakran álmodtak az iglic elől menekülő vízimanóról. Álmukban a kis fekete csibe már azt sem tudta, mit csináljon felfuvalkodottságában. Állandóan parancsolgatott a vízimanónak, az meg egész nap dolgozott, lótott-futott, nem volt megállása. Kapott ugyan a kincsekből, de az iglictől nem tudott szabadulni. Végül maga Belzebub szánta meg a vízimanót. Elárulta neki a titkot, hogy pávatollat kell dugnia az iglic fenekébe, akkor majd békén hagyja végre.
Szerzett-e a vízimanó pávatollat, vagy sem, ki tudja. Annyi biztos: aki aranyból lett libatollal takarózik, igazat álmodik. Így mesélik a falubeliek, akik ismerték a nádvágó legényt.

***

Fellinger Károly további alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Fellinger Károly Ilka vára című mesekönyve megrendelhető itt.
Fellinger Károly Csigalépcső – Válogatott gyermekversek című kötete megrendelhető itt.

Fellinger Károly az általános iskolát szülőfalujában Jókán, középiskolai tanulmányait Galántán a magyar tannyelvű Kodály Zoltán Gimnáziumban végezte, ahol 1979 és 1983 között az iskola lapjának, az Alkotó Ifjúságnak-nak főszerkesztői tisztségét is ellátta. Versei az 1980-as években antológiákban is megjelentek. Első önálló verseskötete az 1991-ben megjelenő Áramszünet, ezt követte az 1996-ban kiadott Csendélet halottakkal. Az Égig érő vadkörtefák (1997) című kötetében Mátyusföld mesekincsét, hiedelemvilágát dolgozta fel prózában és versekben. 1993-tól a Jókai Szó negyedévente megjelenő regionális lap szerkesztője. Helytörténeti írása a Honismereti Kiskönyvtár könyvsorozatban jelent meg 1997-ben Jóka – Nevezetességek címmel. A 2004-ben kiadott Fészek az égen című verseskötetét, 2006-ban a Fűhárfa, 2008-ban a Szélkergető, kerek köpeny gyermekversei követték. A 2009-ben megjelenő Hajléktalan búzavirág. Mátyusföldi mondák és hiedelmek kötetében Mátyusföld mese- és hiedelemvilágát jeleníti meg. 2010-ben két gyermekverskötete jelent meg, a Dióbölcső, mákfejcsörgő és a Mákom van. Csomagmegőrző című válogatáskötete 2011-ben jelent meg. Rész és egész című 2013-ban megjelent kötete 2004 és 2012 között írt verseinek válogatása.

2016-ban Különbejárat című kötetéért Madách-nívódíjban részesült. Ugyanebben az évben versei bekerültek a Szlovákiai Magyar Írók Társasága 2016-os antológiájába. 2016-ban megjelent Kéreggyűjtés című kötete, valamint a Fellinger Károly legszebb versei az AB-ART kiadásában, valamint verseinek spanyol és angol fordítása Dios está ausente, illetve Sieve of Light in the Pine Forest címmel Spanyolországban és Kanadában.

2017-ben megjelent A Kincsesláda-The Treasure Chest című mesekönyve kétnyelvű, magyar-angol kiadásban. Ilka vára című mesekönyvéért a Szlovákiai Magyar Írók Társasága neki ítélte a kétévente átadásra kerülő Simkó Tibor-díjat. A kultúra terén kifejtett tevékenységének elismeréseként megkapta Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét.

Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) és a Magyar Írószövetségnek.

Köteteit eddig angol, német, román, szerb, francia, orosz, szlovák és török nyelvre fordították le. Verseivel egyedüli szlovákiai költőként került be a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe.

Versei többek között az Irodalmi Szemle, Kalligram, Prae, Parnasszus, Szépirodalmi Figyelő, Kortárs, Palócföld, Műút, Tiszatáj, Híd, Korunk, Székelyföld, Helikon, Látó, Irodalmi Jelen, Új Szó, KULTER folyóiratokban jelentek meg.

Elismerései

2017: Nagyszombat megye elöljárójának emlékérme a kultúra terén kifejtett tevékenységért
2017: Simkó Tibor-díj
2016: Madách-nívódíj
2014: Forbáth Imre-díj
2010, 2011: Arany Opus-díj
Művei
2017: A Kincsesláda – The Treasure Chest (mesék magyar-angol kiadásban), AB-ART, Pozsony, Szlovákia
2016: Fellinger Károly legszebb versei (versek), Ekecs, Szlovákia
2016: Sieve of Light in the Pine Forest (versek angolul), Ekstasis Editions, Victoria (Brit Columbia), Kanada
2016: Dios está ausente (versek spanyolul), Luhu Editorial, Alcoy, Spanyolország
2016: Ilka vára (mesék), Vámbéry Polgári Társulás, Dunaszerdahely, Szlovákia
2016: Kéreggyűjtés (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Különbejárat (versek), Media Nova M, Dunaszerdahely, Szlovákia (Madách-nívódíj)
2015: Pokora (versek szlovákul), Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, Szlovákia
2015: Bétonnière ivre (versek franciául), Éditions du Cygne, Párizs, Franciaország
2015: Kincsesláda (mesék), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2015: Zavesa iz lucsej szveta (versek oroszul), Vest-Konszalting, Moszkva, Oroszország
2015: Tevazu (versek törökül), Siirden Yayincilik, Isztambul, Törökország
2014: Din cartea uitarii (versek románul), Tipo Moldova, Iași, Románia
2014: Humility (versek angolul), Libros Libertad, Surrey, Kanada
2014: Jancsi és Juliska (versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2014: Csigalépcső (válogatott gyerekversek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2013: Poniznost (versek szerbül), Umetnicka Scena Siveri Janos, Mužlja, Szerbia
2013: Demut (versek németül), Windrose, Frauenkirchen, Ausztria
2013: Morzsabál (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2013: Alázat (válogatott versek), AB-ART, Ekecs, Szlovákia
2012: Rész és egész (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Mákom van (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2011: Csomagmegőrző (válogatott versek), Mosonvármegye Könyvkiadó, Mosonmagyaróvár
2010: Dióbölcső, mákfejcsörgő (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2009: Hajléktalan búzavirág (mesék, mondák), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2008: Szélkergető kerek köpeny (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2006: Fűhárfa (gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
2004: Fészek az égen (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1997: Jóka-nevezetességek, Honismereti Kiskönyvtár, Komárom, Szlovákia
1997: Égig érő vadkörtefák (mesék és gyerekversek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1996: Csendélet halottakkal (versek), Lilium Aurum, Dunaszerdahely, Szlovákia
1991: Áramszünet (versek), Madách, Pozsony, Szlovákia

(Forrás: wikipedia.hu)

Fellinger Károly: TOJÁSTÁNC – Lenolaj

Fellinger Károly: TOJÁSTÁNC