Lám, komótosan körbeér a nyár is, ékes csipkefüggöny, lágyan szöszmötöl, mint fénygyöngyökből felfűzött kaláris, amely karcsú nyakam ívén tündököl. Míg lassulnak a szívből-nevetések, szürke alkonyórán zárom ablakom, nézd, langaléta árnyak feketéllnek...