Mindennek morális dilemmáira a cseh Tiszaeszlár, a “polnai ügy” (1899) világít rá a legélesebben. Anežka Hrůzová testét megtalálták, a detektívek sejtették is, hogy egy “félbemaradt” kéjgyilkosság áldozata lett. Mint legvalószínűbb gyanúsítottat, Leopold Hilsnert előzetes letartóztatásba helyezték (a tanúk csak őt látták betérni Anežka után a kiserdőbe), de elégedetlenek voltak, és a nyomozást folytatták. Azokat a csavargókat keresték, akik a kiserdőben töltötték az éjszakét. Ekkor már Anežka faluja megbolondult: a sírjánál csodák történtek, a parasztok pogromra készültek. Támadták a német származású rendőröket (akik nem törődnek, ugyebár, a “cseh életekkel”). És támadták ugyanőket a prágai újságírók is (köztük Tomáš Masaryk), hogy nem sietnek a “helyes eredménnyel”. A nyomozást kezdetben vezető rendőröket félreállították (minden “oldal” ezt kívánta), Leopold Hilsnert felmentették, és mikor felépült a szobra a falusi temetőben Anežkának, kiderült, hogy valaki igenis gyilkolja a parasztlányokat. A negyedik gyilkosság után elkapták a tettest, azt a csavargót, aki (valószínűleg) akkor a polnai kiserdőben töltötte az éjszakát.
A korrekten lefolytatott rendőrségi vizsgálat elvezethetett volna a valódi tettes megnevezéséhez. És ezzel nemcsak a három lány, hanem Leopold Hilsner is jobban járt volna. Számára, aki falusi környezetben élte le az egész életét, egyáltalán nem lehetett mindegy, hogy “csak” felmentik, vagy rögtön meg is nevezik a valódi tettest.

A Tiszaeszlár-ügy nem ennyire krimiszerű. Soha nem igazolódott, hogy gyilkosság történt. Soha nem igazolódott, hogy vízbefulladás (a felmentéssel végződő ítélet sem fogadta el a Tiszában talált hullát Solymosi Eszter holttestének.) Mindenki, még amúgy a főügyész is sejtette, hogy valami banális ok rejlik Eszter eltűnése mögött — de egy haláleset oka lehet “banális”, ám egy tizennégy vagy akárhány éves gyerek halála semmiképpen!!!! Scharfék, a megvádolt zsidó család jóhiszeműségéhez kétség nem fér: ők fényes nappal, a szomszédok füle hallatára hívták be segíteni a lányt (szombat volt). De a nyíregyházi vizsgálóbíró egyetlen rendőre sem volt egy Sherlock Holmes, a hisztéria elszabadulása után ez izé… “banális okok” amúgy sem érdekeltek senkit.
(A később felvetett magyarázatok olyan életszerűtlenek voltak — elszökött a fiúkkal, sétálgatott a Tisza-parton, és csodálván a fodrozódó hullámokat, beleesett a folyóba — hogy inkább az összeesküvés-elméletek malmára hajtották a vizet.)
Ezt az elmaradt rendőrségi nyomozást próbálja pótolni könyvében nagy szakértelemmel Blutman László jogászprofesszor. Persze egy százvalahányéves ügy “kinyomozása” teljesen irracionális. De mégis — magunkról tudunk meg többet. Engem nem is Blutman László (amúgy Eötvösék véleményével egybecsengő) “megoldása” érdekel igazán, hanem inkább a szerzőnek az a megállapítása, hogy valószínűleg Scharf Móricot senki sem kényszerítette hamis tanúzásra.
De akkor MIÉRT…?
Milyen lehetett Tiszaeszlár? Mit látott, mit hallott Móric? Milyen irtózatos félelem dolgozhatott ebben a tizennégy éves fiúban, ha úgy ítélte meg, hogy csak mások megvádolásával mentheti meg apja és a családja életét?

Hol a határa a rettegésnek és hol a tébolynak? Jobban kéne ismerni a XIX. sz. végi Magyarország falusi mindennapjait, a “Vörös rébék”-életérzést, a “keskeny a palló kettőnek”-hangulatot.

Milyen jelek alapján gondolhatta Móric, hogy itt a vég, rajtuk már semmi sem segíthet?

Bár ezekre egy történelmi tanulmány aligha tud válaszolni, ajánlom Blutman László Tiszaeszlárját.

https://www.lira.hu/…/konyv/ga…/a-rejtelyes-tiszaeszlari-per

***

51 vagyok, egy 9 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017).”

Kapcsolódó oldalak:

Bánki Éva honlapja

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala

Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán