Bejegyzések betöltése…
Címoldal > Bátai Tibor

Bátai Tibor 7

Bátai Tibor: Lombok és rügyek [túl a szavakon]
Read more

Bátai Tibor: Lombok és rügyek [túl a szavakon]

Mikor máskor, ha nem azonnal? Elszáll az utolsó alkalom, hogy megtöltsd őket tartalommal, s túlléphess végül a szavakon. Beérni most ennyivel kéne. A pohár tele már nem lehet. Attól a teljesség igénye még nem délibáb, hogy így esett. Lombosodik a nincs...
Bátai Tibor: Szimultán(ok)
Read more

Bátai Tibor: Szimultán(ok)

I. Ott pulzál Párhuzamos síkok, helyszínek. Történések egy időben: lényegük szerint fölötted zajlók, és intimitástól megemeltek. Cseppek egyediségében az óceán megtapasztalt, univerzális élménye, és megfordítva, a Tejút távolából készült sorozatfelvé...
Bátai Tibor: Törvényt bontunk
Read more

Bátai Tibor: Törvényt bontunk

Már kezdettől egy voltam veled, mint bárki mással, hiszen mindannyiunkban szüntelen ugyanaz az egy akar megnyilvánulni. Valahány kárpitunkon ő a hasadás, amelyen keresztül magunkra láthatunk. Éjünk égboltján csillagként ő sugárzik, zentijeinken ő delel, ...
Bátai Tibor: Helyetted is
Read more

Bátai Tibor: Helyetted is

Asszociációs mező. Változóban. Ő volt. Eddig. Ám más közegben már nem ő. Legjobb esetben is egyik reménybeli opciója csak, amely akként illeszkedik hozzád – csont nélkül –, akár egy belőled hiányzó darab. S te tudnád, mint szimpla számjegy, föladni ön...
Bátai Tibor: Szárazdokk
Read more

Bátai Tibor: Szárazdokk

A víz illata, mióta eszedet tudod. Napjaid mégis part fövenyén. Peregnek. Lábujjaid között homok- szemek. Néha feltűnik egy vitorla a horizonton. Ilyenkor felsejlik még a gyermeki vágyakozás: hányszor képzelted magad a fedélzetre, s épp a kormány rúdja ...
Bátai Tibor: Triptichon
Read more

Bátai Tibor: Triptichon

Nem szűnik a varázs nem múlnak az álmok, szelíd határsértők, szememből szemedre áthajolnak napvilágnál inni csillagok fényét, tüzet gyújtani pázsitodon, majd kioltva meg- rabolni rejtekeidet, nem fogyó rejtelmeidet — körülölelnek mindennapjaim: titkos ...