Kimentem a rétre, keltikét festeni
a patakból hoztam vizet
a keltike sárga és fehér színéhez,
megláttam a pettyegetett tüdőfüvet,
és a gólyahír sárgáját. Olyan nagy a csönd.
Szeretted volna ezt a csendet, a rendet,
a kavicsokat a folyó partja mellett.
Most először értettem meg, hogy elmentél.
Látod a fű is milyen zöld. Ülök, festek, mosolygok
és kimondom: nem akarok gondolni rád,
de mégis itt vagy mellettem, itt vagy
és azt mondod, megígérted, hogy írsz rólam. Igen, felelem.
Írok az életről, írok a kavicsaidról, a komlóról.

***

Kapcsolódó írásaink:

In Memoriam Nyírfalvi Károly – Hornyik Anna

In Memoriam Nyírfalvi Károly – Szuhay-Havas Marianna

Mórotz Krisztina alkotásai a Lenolaj.hu oldalán

Nyírfalvi Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán