Amikor ballagott kifelé a dombra nem gondolt már semmire és senkire. A fájdalom és a félelem gyenge galamblelkét mardosta. Sokkhatás alatt állt. Az éjszaka mámora elszállt, a feje kitisztult. Talán túlságosan is. Hajnal fél négy volt mire hazaért kimerülten...