Székely krucifix
Avagy Baász Szigeti Pálma* „állandó párbeszéde
Megfogalmazásai pontosak, élesek. (Olykor mint a bárd.) Ádáz háziasszony. Láboskájában hozza. Nem kegyelmeséktől. Embersége szemérmes és állandó. Igazságai könyörtelenek, harsányak.
Langyos poén nincs. Fuldoklón röhögéses sztorik. Öniróniája vitriolos, véres – iróniája nemkülönben.
Pátosz? – Nem. Ez a világhoz (s benne a giccshez) való viszonyának kulcsa.
Fogalomkészlete, képi világa: cirkusz, (báb)színház. Az álom képisége. Nem a szerep érdekli, hanem a maszk. Nem a szerep dühíti, hanem a rossz alakítás. Mivé tesz a szerep, mivé változom benne.
Mágikus realizmus a képeken. Emberek, magányok, társak, világba vetettség. A ház, az otthon. A hiány mint létező. Alakjai állandó mozgásban-lebegésben, állandó éghez-földhöz viszonyulásban. Csipkét, selymet applikál, kiemeli a keretből-síkból; tárgyait-anyagait úgy illeszti össze, mint ahogyan értelmezési tartományait rendeli egymás mellé. Alakjait játékos iróniája közelíti és távolítja értő és (meg)érthető távolságra.
Minden képe álomkép: éjsötét hátteret népesít be, mítoszokkal játszik, álommunkát végez. Nem könnyű teher, olykor fojtogató álmok, csak az égi, a légies oldja a „göröngyök közti” lét súlyát. Meglátja (és megmutatja), hogyan válik az egyetemes a szűkítő és egysíkú értelmezésben nevetségessé s így értelmetlenné: lényegét vesztette, nem egyetemes többé, nem szól semmiről, falvédőnek jó lesz (Székely krucifix). Babái („nincs karja-lába már a vágynak”) fénytelen, fehér szemmel bámulnak maguk elé, a színes tollú madár hiába röpköd felettük. A nőiség repertoárjának értelmezései, állandó újragondolása (Babarózsa) – hallom, hogyan foglalná tömören és kifejezőn szavakba (is), nem bonyolódva eufemizmusokba, de hát mégsem írhatom ide. Meg minek.
És hát az állandó párbeszéd. A beszéd. Az állandó Én-Te viszony. A felfedő és felfedező, az értelmező és értelmet kereső dialógus, az ecsettel elbeszélt történetek. A múlt, lélek jelenvalóvá tevése, ahogyan szembeszáll a Nincs könyörtelenségével, kigúnyolja, hiteltelenné teszi azt. Egész magatartását szembeállítja vele.
(Egyszer megkérdeztem, miért maradt itt. Azt felelte, az Öreg akarata. És a választásaink? Az nagyanyai örökség. Én meg azt gondolom, a fenét. Állhatatosságát, hűségét másra fogja, pedig az övé. Ő döntött.)
Paschall Benkő Gitta
*
*Baász Szigeti Pálma sepsiszentgyörgyi képzőművész honlapja
Legfrissebb hozzászólások