83 találati eredmények: oláh tamás
Oláh Tamás: A legszűkebb körben
...S a szűk körben, mely centrumáig tárul
a mindenségnek, hol Dis tartja székét,
örök keserv az árulóra hárul.”
DANTE ALIGHIERI
LA DIVINA COMMEDIA
(Babits Mihály fordítása)
Mikor egyik neved elfedi a másikat,
a magány végleg rád csukódik,
szűkü...
Oláh Tamás: Önképem
Igazi hús-vér figura tárul elém,
mozdul, hajlik, tétován
igazgatja magán a kiválasztott kabátot.
Az árcédula még ott libeg gallérján.
Ismerős termet, mégis idegen.
Hiába, másként nézek ki profilból,
mint a reggeli lusta fényben,
a borotválkozás napi rít...
Oláh Tamás: Turini lepel
A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át testedet,
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.
"Így felelsz a főpapnak?"-
csattan fel egy szolga szava.
Mennyi mélyre futó indulat!
Arcul üt tég...
Oláh Tamás: Ujjaid játékán
* Szakcsi Lakatos Bélának *
Szabadon nyargalnak, kirobbanó örömöt, vagy gyász-könnyet ejtenek
A zene mennyboltjából ujjaid játékán kikelt hangfüzérek, a
Kék ég alatt, az óceánon át, a Földet megkerülve áradnak
Csilingelve a szél járta völgyekbe, bekopognak...
Oláh Tamás: A pénz, a pénz
Sárga érc pengése,
ez volt régen
a csodás dal,
hitte sok fösvény
nála nincs szebb zene,
nemes fényességében hatalom,
rang, dicsőség ült;
ma néma pin-kód őrzi
kincses ládádat,
arcod az árfolyam
bódulatában tüzel;
próbája ez a kapzsiságnak,
egyre szo...
Oláh Tamás: Szörny-fejű tegnapok
Megszabadulni
bevarrt szájú múltam fogságából,
otthagyni foncsorát vesztett életem napjait,
cérnára fűzött megszokásaimat,
s új órarendet írva lépni be a szellős jelenbe,
kaput nyitva a gyermek-mosolyú jövőnek,
megérkezni végre a frissen meszelt tisztasá...
Oláh Tamás: Bartók
„Hangzavart”?
– Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Illyés Gyula: Bartók
Amikor hallgatlak
mint egy távoli emlék képe
elém tűnik arcod is,
magamon érzem
szemed izzását, látom
vajúdó konok homlokod,
az alkotó embert,
aki járja a maga útját;
hánysz...
Oláh Tamás: Jöjj el tavasz!
Sóváran várom,
mikor lebbenti fel végre felhő-fátyla alól,
mint özvegy,
kinek elege van a gyászból
meztelen képét
az égi láng-arc.
Itt-ott még dér ütötte gyümölcsök
hevernek a csupasz ágak alatt,
de a nedvek
fűben, szárban,
az élni akarás szent hitéb...
Oláh Tamás: Tavasz
Lomha ébredés.
Régi titkok tudója.
Jöjj el, jöjj el újra!
Rögök közül fényre éhes
kis csíra, búj elő!
Írj új, igaz szavakat
az égre!
Jövőt szülő mag-erő
feszítsd szét
a rád nehezedő
föld-koponyát,
s emeld fel dacos fejedet!
Mennyi akarat
fut, patt...
Oláh Tamás: A fájdalom emlékei
Erre emlékszel majd mindig:
mikor fájdalmad volt az egyedüli bizonyosság, hogy vagy,
és megalázott tested
idegszálaiból kiáltozva futottak szét kínod morzejelei,
nem felejtheted a vér-nyál és a sós könny-lé egymásba kevert ízét,
torokhangjaidat követő si...