2024-11-14
8 találati eredmények: Szekeres Nóra
Szekeres Nóra: ELÉRHETETLEN
Lám, ha a tó vize zavaros,
elvész benne az éles napsugár,
s a csillagok sem égi fényükkel
feszülnek sötétlő színén.
Lám, ha az ember lelke zavaros,
elvész benne a gömbölyű kacagás,
s az éji lámpások sem érnek
lobogó fényükkel háborgó mélyére.
***
Szekeres Nóra...
Szekeres Nóra: SZILÁNK
Mennyi illúzió. Mennyi dráma.
E földi létnek mennyi kesze-kusza ága.
Mennyi szilánk, mennyi letört, csonka rész.
Mivé lett a nagy, kerek egész?
Hol van a hit, hogy benned ott van minden?
Darabokban bár – de hiány sehol sincsen.
Minden szilánkban ott az összes ...
Szekeres Nóra: JÚNIUS
Fülledt, nyomott most a táj,
derült, száraz égre vár;
valami tart, megfeszít,
szélbe szór sok méla kínt.
Fojt a hiány – rekkenő;
fogy, szökik a levegő:
bujkál sápadt homlokon,
ájult testű bokrokon.
Rám telepszik most a táj;
valami kiold, kitár:
földr...
Szekeres Nóra: TÖRVÉNY MONDJA KI
Hűvös és kemény az égbolt,
vékony, merev üvegfala
ívben megfeszül --
egyetlen apró koccanás és
törni fog.
Mérhetetlen, hideg üressége
áradva hömpölyög majd
a mindenség zeg-zugos lankáin.
Helyére könnyű, meleg
áramlat érkezik –
talán egy gazdátlan sóh...
Szekeres Nóra: SZOMJÚSÁG
Gyönge gallyak
téli, hideg fényűzése ez:
törékeny gyöngysorban
remegő, tiszta esőcseppcsodák.
Szabályos ívük
szabálytalan ágak érdes pontjain köt,
testük puha görbéjéért
fehér napsugarak versengenek:
fényüket megtörve-megsokszorozva
csak ők hozhatnak ...
Szekeres Nóra: TÉR-ISZONY
Valamin kívül rekedtem.
És valahol benn ragadtam.
Világok közt a sajátommal
magamra maradtam.
Valaki megosztotta a mindenséget:
kimondhatóra és kimondhatatlanra.
Megérthetőre és felfoghatatlanra.
Én itt bolyongok e levegőtlen,
lezárt terek között.
Ki ...
Szekeres Nóra: LÁNG
Ragyog az udvar, ragyog a ház.
Szíved is némán megbabonáz?
Díszes a főtér, díszes a táj.
Lelked is ünnepi pompában jár?
Fagyos a város, fagyos az út.
Fon körém karod dús koszorút?
Könnyed a jókedv, könnyed az est.
Gúnyád is könnyű, súlytalan test?
...
Szekeres Nóra: MENEDÉK
Szellő simít – meleg, fáradt;
Nap hegyén ül, int a bánat:
„Messze vagyok, mégis féltek –
szívbe-szembe beleégek.”
Fák nyújtóznak, égre törnek,
boltozatba belenőnek;
árnyat vetnek, szívre-szemre,
szelíd békét bús lélekre.
Ágak, gallyak levelein
– eres,...