A Beckett család ősei (családnevük eredeti írásmódja Becquet volt) hugenották leszármazottjai voltak, akik Franciaországból menekültek Írországba.
Beckett atletikus alkatának is köszönhetően kitűnő sportoló volt, többek között krikettezett, rögbizett, teniszezett, golfozott és bokszolt. (Később egyetemi krikett csapatával két első osztályú mérkőzést is játszott, ezzel – mint az egyetlen Nobel-díjas – bekerült a Wisden krikett almanachba).
Dublinban francia, olasz és modern angol irodalmat tanult. Miután az egyetemet kiváló eredménnyel fejezte be, rövid ideig egy belfasti magániskolában tanított, angol előadó (cseretanár) lett egy híres párizsi elit egyetemen. Ekkor ismerkedett meg James Joyce-szal és a köréhez tartozó művészekkel, valamint későbbi közeli barátjával és bizalmasával, a katolikus ír költővel és kritikussal, Thomas MacGreevyvel.
Első nyomtatásban megjelent munkái a Dante… Bruno. Vico.. Joyce című tanulmány és a Mennybemenetel című elbeszélés voltak. Párizsban egy angol nyelven kiadott lapban később más művek – versek és tanulmányok – is megjelentek Beckett-től. Első versével, amely René Descartes életéről szól, elnyert egy 10 fontos fődíjat, majd a vers 300 példányban, mint bibliofil különkiadás megjelent.
Az 1930-as évektől számos művészettörténeti tanulmányt írt és publikált. 1938 januárjában összetűzésbe került egy hírhedt párizsi stricivel, aki késével mellbe szúrta, kis híján belehalt sérülésébe. A késelés másnapján a hír bejárta a párizsi sajtót. Ez a nem várt publicitás magára vonta Suzanne Dechevaux-Dumesnil figyelmét, akit első párizsi tartózkodásakor – tíz évvel korábban – ismert meg. Suzanne ezután vált társává, majd hosszú évekkel később feleségévé, egész életére. Ekkor írta meg első verseit francia nyelven és ekkor kezdődött meg az a kétnyelvűség, mely haláláig elkísérte.
A második világháború kitörésekor visszatért Párizsba. Franciaország német megszállását követően csatlakozott az Ellenállás Gloria SMH nevű sejtjéhez, melyben futárként dolgozott. Amikor 1942 augusztusában egy korábban katolikus papként dolgozó társuk elárulta sejtjüket, menekülnie kellett a Gestapo elől. Rejtőzködése idején segítette a német csapatok elleni szabotázs akciókat. Itt végzett munkájáért később a francia állam kitüntetésben részesítette.
A háborút követően csak ritkán beszélt háborús élményeiről, de az ekkor szerzett tapasztalatok mély hatással voltak művészetére. A roussilloni táj például feltűnik legismertebb művében, a Godot-ra várva című drámában is. A rejtőzködés ideje alatt született meg Watt című regénye, mely angolul jelent meg Párizsban, magyarul pedig 2005-ben Dragomán György fordításában.
Samuel Beckett
(Párizs, 1960)
Ezután születtek meg legismertebb regényei, a Molloy, a Malone meghal és A megnevezhetetlen. És ekkor, 1948 októberétől 1949 januárjáig íródott leghíresebb, számos nyelvre lefordított színműve, a Godot-ra várva .
A Godot-ra várva először 1952-ben jelent meg Párizsban. Ősbemutatójára 1953. január 3-án került sor. A darabot mind a közönség, mind a szakma lelkesen fogadta. A párizsi bemutató után két évvel Londonban angolul is színpadra került. A darab, melynek fordítását maga a szerző készítette, itt általában rossz kritikákat kapott., Az Egyesült Államokban szintén elutasították, Miami-ban megbukott, első New York-i bemutatóján vegyes fogadtatásban részesült. A darab ennek ellenére népszerűvé vált és Beckett nevét világszerte ismertté tette. Későbbi bemutatói az USA-ban és Németországban zajos sikert arattak. A magyarországi bemutatót követően a Nagyvilág folyóirat háromrészes vitát közölt a művel kapcsolatban, mely jól mutatja a vélemények megoszlását. A Godot-ra várva – a fogadtatás sokszínűsége ellenére – mind a mai napig gyakran színpadra kerül világszerte.
1969-ben a Svéd Akadémia neki ítélte az irodalmi Nobel-díjat: „művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, és az ember nyomorúságán keresztül annak felemelkedését kívánja szolgálni”.
Suzanne 1989. július 17-én, Beckett fél évvel később, december 22-én hunyt el. Samuel Beckett temetése december 26-án volt, halálhíréről csak ezen a napon, illetve másnap számoltak be a nemzetközi lapok. A házaspár síremléke, a párizsi Montparnasse temetőben van.
Egy érdekesség. Samuel Beckett írta a világ legrövidebb színdarabját, ez A Lélegzet című, alig néhány másodperces darab, mely a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ebben már színész sincs jelen.
SAMUEL BECKETT: NÉGY KÖLTEMÉNY
1
ismét egy utolsó apály
halott kavics
elfordulok a lépcsők
a régi fények a város
2
ez a homokpergés vagyok
kavics és dűne közt
életemre nyári eső szakad
rám az életem hajszolva futamodva
a kezdetéhez mely a vég
nyugszom majd távolodó ködben
ha az örök-más küszöb-járást elhagyhatom
és egy ajtó tere leszek
mely nyílik és bezárul
3
e világ nélkül mit kezdenék se arc se kérdés
hol legyek végső ha nem oly pillanatban hol a pillanat
mind beleömlik a semmibe a megvolt-már-
nemtudásba
mit kezdenék e hullám nélkül hol végezetül
együtt merül a test az árny
mit e csönd nélkül hol a neszezés kihal
a zihálás az őrület segítségért szerelemért
az ég nélkül mely pornehezéke
fölött egyre emelkedik
mit kezdenék amit tegnap meg tegnapelőtt
kajütablakomon lesve hátha vándorol valaki
más is mint én örvénylik messze mindentől ami él
mint én e rángó térben
hangtalanul a hangok közt melyek
rejtezésemben szoronganak
4
szerelmem bár halna meg
hullna a temetőre eső
és rám ahogy az utcákat rovom
és gyászolom az elsőt és utolsót
(Tandori Dezső fordítása)
Budai Éva
(Forrás: wikipedia)
Legfrissebb hozzászólások