Az egész világon elterjedt rendszer, a vak és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A Braille-írást, a kidomborított pontokból álló jeleket az ujjbegyekkel tapogatja le használója. A rendszert szinte minden nyelvre továbbfejlesztették.
Braille 3 évesen vált vakká. Tíz évesen Párizsban kerestek számára egy ösztöndíjas iskolát, hogy tanulmányait folytathassa. A bentlakásos iskola a kornak megfelelő – egészségtelen elhelyezés és táplálkozás, indokkal és indok nélküli büntetések sorozata – színvonalú volt. A diák fényes elméjű, kreatív, kiváló hallásának köszönhetően tehetséges csellista és orgonista lett. Keresetével kiegészíthette szűkös életvitelét. Iskolájának közreműködésével Franciaországban egyházi orgonistaként tevékenykedett. Az iskolában, a gyerekeknek alapvető mesteremberkészségeket és egyszerű kereskedelmeket tanítottak. Megtanították számukra, az iskola alapítója által kidolgozott módszert, hogyan lehet papírba domborított írást olvasni. Az iskolai tanítási ismeretek egyik hiánya, hogy írni soha nem tanította meg hallgatóit. A másik hátrány, hogy költségmegtakarítás miatt, egy-egy könyvbe több oktatási anyagot – történetet – raktak össze, amit a vak diákok nehezen tudtak értelmezni.
Braille 1824-ben, 15 évesen végzett iskolai tanulmányaival és hazakerült. A korabeli varrógép 6 ponton varrta meg az anyagot. Braille az apjától kapott fadarabokra vágta ki jelrendszerét. Felismerte, hogy a hat-pont rendszere egyetlen ujjhegy tapintásával felismerhető, az értelmezés nem igényel újabb pontokat. Az írás betűi – jelei – 6 pont kombinációjából állnak, amelyek 2 pont szélességben és 3 pont magasságban helyezkednek el kemény papírba (braill-típia) nyomva. A kialakított pontok rendszere lehetővé tette a gyors tanulást, az olvasást, írást, a megértést. A pontok közti szünet jelzi, hogy újabb információ következik. A jelrendszer kialakítása lehetővé tette a számjelek, a hangjegyek jelölését is.
Az első Braille írásban kiadott könyv 1829-ben jelent meg. Később barátjával, Pierre Foucault-val egy olyan gépet kezdtek kifejleszteni, ami a nyomtatott írást gyorsítja az eddigi, viszonylag ormótlan módszerrel szemben. A Picht-féle írógép a Braille-írás gépesítését is lehetővé tette. Ma már telefontárcsákat és kottákat is készítenek a vakok részére. 1854-ben Franciaországban hivatalosan is elismerték kialakított írásrendszerét. A 19. század végén az egész világon elterjedt. Magyarországon 1893-ban vezették be.
1952-ben, halálának 100. évfordulóján a párizsi temetőben újratemetésével, egy Panthéon kialakításával emlékeztek meg tudományos eredményéről. Január 4-ét pedig a BRAILLE VILÁGNAPJA-ként tartjuk számon.
LEV TOLSZTOJ: A VAK ÉS A TEJ
Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertől: – Milyen színű a tej?
Azt mondja a látó: – Olyan a tej színe, mint a fehér papír.
Kérdi tovább a vak: – Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír?
Azt mondja a látó: – Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt.
Kérdi tovább a vak: – Akkor hát olyan puha és porszerű, mint a liszt?
Azt mondja a látó: – Nem, egyszerűen fehér, mint a fehér nyúl.
Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl?
Azt mondja a látó: – Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó.
Kérdi tovább a vak: – Micsoda? Olyan hideg, mint a hó?
És bármennyi példát sorolt fel a látó, a vak nem tudta felfogni, milyen a fehér tej színe.
Legfrissebb hozzászólások