Jacob Ludwig Karl Grimm
(Hanau, 1785. január 4. – Berlin, 1863. szeptember 20.)
A német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon. Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccséével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk.
Édesanyja halála után neki kellett a családról gondoskodnia. A Vesztfáliai Királyságban uralkodó Jérôme Bonaparte könyvtárosaként kapott állást, Hivatali elfoglaltsága mellett a régi német nyelvvel és költészettel foglalkozott. 1806-tól kezdve Wilhelm öccsével meséket gyűjtött, amelyeket feldolgoztak és kiadtak.
Ezután kezdte el a szláv nyelvek tanulmányozását. Idejét ezután teljesen az irodalomtörténetnek és nyelvtudománynak szentelte. Néhány év múlva a göttingeni egyetem professzora lett.
Mivel 1837-ben társszerzője volt a „göttingeni hetek” tiltakozó beadványának, a hannoveri király elmozdította állásából és kiutasította az országból. 1841-ben IV. Frigyes Vilmos porosz király meghívására Berlinbe költözött és a Porosz Tudományos Akadémia tagja lett, azzal a joggal, hogy előadásokat tarthat. Haláláig a berlini egyetemen tanított és öccsével együtt a német szótárukon dolgoztak, amelynek szándékaik szerint a teljes újfelnémet szókincset tartalmaznia kellett, ahogyan az Luther műveitől kezdve Goethéig megjelent.
Jacob és Wilhelm Grimm a német ókortudomány, a német nyelvtudomány és a német filológia megalapozóinak számítanak. Jacob Grimm történeti összehasonlító módszere megteremtette a romanisztika kialakulásának feltételeit. Kialakított egy elég agresszív, de legalábbis konfrontatív tudományos stílust, amely nem riadt vissza sem a polémiától, sem az ellenlábasok személyes gyalázásától.
A Grimm fivérek legismertebb műve a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény és a német szótár. Jacob Grimm pedig megfogalmazta a germán nyelvek első hangzótörvényét, amelyet ma is első germán hangeltolódás néven ismernek. Az angolszász nyelvterületen ezzel szemben Grimm törvényéről beszélnek (Grimm’s Law). A germanisztika szempontjából szintén úttörő műve a három kötetben megjelent Német mitológia, amely nyelvészeti úton közelít a germánok életmódjához és istenekről vallott nézeteihez. Ezt hasonló művek követték a finnugor és szláv nyelvcsaládok tekintetében.
Jacob Grimm 1863. szeptember 20-án halt meg, a német szótár Frucht (gyümölcs) szócikkének írása közben.
(forrás: wikipedia)
JACOB és WILHELM GRIMM: TALÁLÓS MESE
Volt három virággá varázsolt asszony, úgy álltak a réten, egyikük azonban éjszakánként hazatérhetett. Egyszer, amikor közeledetett a hajnal, és vissza kellett térnie társnőihez a mezőre, és vissza kellett változnia virággá, így szólt a férjéhez: „Ha ma délelőtt kimégy a rétre, és leszakítasz engem, akkor megszabadulok, és attól fogva veled maradhatok.” – és aztán így is történt. Mármost az a kérdés, hogyan ismerte fel őt a férje, hiszen mindhárom virág egyforma volt, és miben sem különböztek. A válasz: „Arról ismerte fel, hogy az asszony az éjszaka otthon volt, nem pedig a réten, és nem hullott reá a harmat, mint a másik kettőre.”
(Márton László fordítása)
Budai Éva
rovatvezető
Kapcsolódó oldal:
Jacob Grimm – Wilhelm Grimm – Grimm testvérek összegyűjtött meséi
Legfrissebb hozzászólások