Vas István 1910. szeptember 24-én született Budapesten. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja (2015).
Jómódú zsidó családból származott, apja üzletember, textilkereskedő volt, aki nem nézte jó szemmel fia irodalmi próbálkozásait. Vas István a Markó utcai Berzsenyi Gimnáziumban érettségizett 1928-ban. Még abban évben Kassák Lajos lapja, a Dokumentum munkatársa lett, majd 1928-ban beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe. Megismerkedett Nagy Etel (1907–1939) mozdulatművésszel, Kassák nevelt lányával, aki később az első felesége lett (1935–1939), és aki tragikusan fiatalon, alig 32 évesen agydaganat következtében hunyt el 1939. szeptember 24-én.
Vas István 1933–1935 közt írt a Független Szemlébe. 1933-ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is. Radnóti Miklóssal 1935. szeptember 2-án szerepelt a Magyar Rádióban, aki verseit az ő társaságában olvasta fel.
1929–1939 között különböző budapesti cégeknél dolgozott, míg a numerus clausus miatt el nem bocsátották. 1939. szeptember 24-én halt meg nagybeteg, fiatal neje, akit még 1938. július 13-ai kikeresztelkedése után, a katolikus vallás rítusa szerint vett feleségül.
1944–1945-ben Ottlik Géza és Szántó Piroska bújtatta. A második világháború idején többször behívták munkaszolgálatra, az elviselhetetlen fizikai munka és a megalázó bánásmód miatt több alkalommal is megpróbálkozott az öngyilkossággal.
1945-ben házasságot kötött Kutni Máriával (1919–1971), akitől 1951-ben elvált, (azután az asszony Réz Ádám felesége lett.)
1946-ban a Révai Kiadó lektora. 1949–1953 között nem publikálhatott, ekkor műfordításaiból élt.
1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt. Nyaralójuk, a legendás szentendrei kert utóbb az irodalmi élet fontos színtere lett. 1956–1971 között az Európa Könyvkiadó lektora volt.
Várkert rakpart 17. alatti budai otthonukban 1999–2012 között működött a Szántó Piroska–Vas István Emléklakás, emléket állítva a művészházaspárnak (a Szombathelyi Képtár filiáléjaként).
Díjai
Baumgarten-díj (1948)
József Attila-díj (1951, 1956, 1961)
Kossuth-díj (1962, 1985)
Kalligráfia
Széthull a gipsz, az üveg eltörik,
Idővel paloták, házak, erős
Várak, városok elromolnak, egyszer
Párizs, New York és Mucsa semmivé lesz,
A vasbetont a szupertermeszek
Szétrágják, a műanyagok piszokká
Rohadnak, az égitestekre fellőtt
Szerkezetek homokba, kráterekbe
Merülnek, el nem állnak államok,
A diktatúrák, demokráciák,
Titkárok, elnökök, igazgatók,
A tábornagyok és a társulások,
Junták, hippik és halálos hatalmak,
Egybeolvad a tömeg és elit,
Kihalnak a normatív kritikák,
De ameddig világ van valahol,
El nem felejti, felszökell szivéből
A világ talányos titkosírása,
Rejtjeles rúnák rendszere, amit mi
A nyári égre ketten följegyeztünk.
***
Forrás és kapcsolódó oldal:
Vas István összegyűjtött versei: https://reader.dia.hu/document/Vas_Istvan-Osszegyujtott_versek-16218
Legfrissebb hozzászólások