720 éve született a zseniális itáliai költőóriás, esszéista, filológus, a humanizmus egyik legjelentősebb alakja, Francesco Petrarca

Francesco Petrarca életműve befolyást gyakorolt és gyakorol az európai, így a magyar költészetre is. Janus Pannoniustól kezdve a nevét és szellemét újra és újra megidéző Ady Endrén át az irodalomban a mai napig megtalálhatjuk szellemi sziporkáinak üdítő utózöngéit.

TÉGY ODA, HOL A NAP MINDENT KIÉGET
95. szonett

Tégy oda, hol a nap mindent kiéget,
vagy hol a jég sem olvad fel hevén,
vagy hol szelíd forrása hőnek, fénynek;
hol a nép gőgös, vagy hol bölcs, szerény;

helyezz alantas vagy fennkölt körökbe;
hosszú éjbe vagy kurta napba vess,
verőfénybe vagy gomolygó ködökbe;
legyek ifjú vagy vénségtől deres;

helyezz a földre, égbe vagy pokolba,
hegyre, völgybe, hányjon tajtékos ár;
legyek szabad, vagy láncon, mint a szolga;

ép vagy beteg, jó vagy rossz hírű bár:
Tiéd leszek, s ez az egy gondolat
vigasztal majd, ha remény sem marad.

(Tótfalusi István fordítása)
***
AZ ÉDES DOMBOKON ÉN OTT MARADTAM
CCIX.
Az édes dombokon én ott maradtam,
nem hagytam el testi távozásban,
előttem lengnek; s egyre nyomja vállam a drága súly,
amely Ámor miatt van.

Csodálkozom magamon önmagamban,
hogy nem dobtam el a távolodásban
szép jármomat, bár levetni kívántam,
tart, mennél óbban, annál szorosabban.

És mint a szarvas, nyíltól sebesülten,
a mérgezett vesszővel az oldalában fut,
s jobban szenved, ha fut hevesebben,

én is balról nyílvesszővel találtan
emésztődöm – habár részben
gyönyörben -,
kíntól hullok, s lankadok a futásban.

(Fordította: Weöres Sándor)

Francesco Petrarca- Kinek csak álma boldog (Előadja: Kautzky Armand)