csodálkozó és önfeledt.
Bámulva néztem, hogy kígyózik
a füst a háztetők felett.
Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,
hős, szoknyakergető, szamár…
az égen gyors kengyelfutó…
Bölcs és bolond… Izzadva fázó…
Mindent és semmit sem tudó…
ki csókot és mosolyt keres…
Voltam poéta. Voltam vádlott
és hetyke, önző felperes…
s hol a koporsót enyvezik…
Ma nem vagyok más: csupán két szem,
mely lecsukódva könnyezik…
Somlyó Zoltán (Alsódomboru, 1882. június 22. – Budapest, 1937. január 7.) költő, újságíró, műfordító, Somlyó György (1920–2006) költő, műfordító apja, Somlyó Bálint (1957–) filozófus, esztéta nagyapja.
Apja Schwartz Simon, édesanyja Pick Ilka. Nagykanizsán végzett középiskolai tanulmányai után 1901-től címíró volt a Magyarország című napilapnál, majd Fiuméban újságíró.
1903–1906 között katonáskodott, visszatérve Budapestre a Magyar Nemzet munkatársa lett. 1908-ban a Nagyváradi Esti Lap és a Szabadság szerkesztőségében dolgozott. 1909–1913 között a szegedi, pécsi, szabadkai szerkesztőségekben dolgozott. 1913-tól újra Budapesten élt. 1922-től a Pesti Hírlap, 1926–1928 között a Literatura folyóirat, 1928-tól a Pesti Napló munkatársa volt. 1928-tól írásaiból élt, amelyekből közölt az erdélyi Zsidó Jövő is.
Első felesége Markbreiter Margit volt, akivel házassága 1918-ban válással végződött. 1920-ban házasságot kötött Bolgár Margittal, egy fiuk született, Somlyó György költő, műfordító. Harmadik felesége Harnisch Stefánia volt.
Hányatott élete költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szólaltak meg, hatottak rá A Holnap költői és Reviczky Gyula. Több verse jelent meg a Nyugatban. Szellemi magányában verselt az egyedüllét magányáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l’art pour l’art szemlélet. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg. Nagy műgonddal fordította Charles Baudelaire, Guy de Maupassant, Voltaire, Jean-Jacques Rousseau és Gerhart Hauptmann műveit. Költészetének alaphangja a magányosság és reménytelenség érzése. Élete végső másfél évtizedében egyre jobban kireked az irodalomból is, a társadalomból is. Szépprózája nem volt jelentékeny, költészetét agyonnyomták a gondok. 55 éves korában halt meg.
(wikipeda, szöveggondozás: Lenolaj.hu)
Legfrissebb hozzászólások