Iskolai tanulmányait a Szegfű utcai elemi iskolában kezdte. Kispesten diákszínész volt, illetve rendező a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben. Tizenhárom évesen már a református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán véletlenül látta meg egy előadásban, amikor Bárdy György 16 éves volt, és megígérte, le fogja szerződteti majdani társulatához. Miután 1945-ben véget ért a világháború és Bárdy felépült a Don-kanyarban szerzett sebesüléséből, felkereste Várkonyit. Elsőnek Grumio szerepét kapta A makrancos hölgyben, Petrucchiót Jávor Pál játszotta. A színészbálvány annyira megkedvelte az ifjú Bárdyt, hogy mivel nem volt lakása, befogadta pasaréti villájába.
A Magyar Színháznál dolgozott. 1945–46-ban a Művész Színház tagja volt. 1946–49 között a Vígszínházban lépett fel. 1949–51 között a Vidám Színpad színművésze volt. 1951–58 között a Madách Színházban játszott. 1958–59-ben a Nemzeti Színház tagja volt, majd a „szocialista erkölcs” megsértése miatt elbocsátották, ezért 3 évig (1959–1962) erdészként dolgozott. A kecskeméti Katona József Színházban tért vissza (1963–64). 1964-től a Vígszínház tagja volt.
Markáns arcvonásai és baritonja mellett humora sokféle szerepre alkalmassá tette: játszott kegyetlen csendőrt, sármos csábítót, groteszk filmek főszerepeit, az Egri csillagokban Jumurdzsák volt.
Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai az ő hangján szólaltak meg.
Kabaréjelenetekben is szerepelt, leghíresebb szerepe ezek közül az általa kitalált figura: Gugyerák Lajos.
Bárdy, aki fiatalabb korában veszedelmes nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Második feleségére – Lévay Mariannra – hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartotta. Vallomása szerint számára a család volt a legfontosabb, feleségének és lányának köszönhette kifogyhatatlan életkedvét.
Hobbija és szenvedélye a tenisz volt. Már 15 éves korában indult versenyen, és attól kezdve rendszeresen űzte ezt a sportot. A Vasas igazolt versenyzője is volt. 2006-ban Székhelyi József megalapította a Bárdy György-díjat, melynek célja, hogy megjutalmazzák az adott év első 4 hónapjának legeredményesebb, 14 év alatti teniszezőjét.
Kondíciójához az is hozzájárult, hogy soha nem ivott, nem élt éjszakai életet, előadás után sietett haza, mert aludni viszont nagyon szeretett. Évtizedekig szivarozott, majd áttért a pipára. A nyilvánosság előtt utoljára a kilencvenedik születésnapi partiján jelent meg a Vígszínházban, ahol, bár tartotta magát, látszott, hogy egészsége megrendült. Akkor azt üzente a közönségnek, hogy tartsák meg továbbra is szeretetükben a Vígszínházat. A közönség színdarabban 2008-ban, az Egy csók és más semmi című előadásban láthatta. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy min változtatna az életében, ha tehetné, ezt válaszolta: „Minden úgy van jól, ahogy történt”.
Az utolsó éveiben visszavonult, csendes életet élt harminckét évvel fiatalabb felesége mellett. Halála előtt szívbetegségével küzdött. Egy nappal a kilencvenkettedik születésnapja után, egy budapesti kórházban hunyt el.
Forrás: wikipedia.hu
Fotó: MTI/KALLOS BEA
Legfrissebb hozzászólások