Henry Dunant
(1855-ben)
A vöröskeresztes mozgalom Jean Henri Dunant (Genf, 1828. május 8. – Heiden, 1910. október 30.) svájci üzletember ötlete volt, aki Algériában alapított vállalkozásokat. 1859-ben III. Napóleon francia császár segítségét akarta kérni a gyarmati hatóságokkal kapcsolatos nehézségei ügyében, majd Olaszországba utazott, ahol az uralkodó piemonti szövetségeseivel Ausztria ellen viselt hadat. Dunant szemtanúja volt az 1859. június 24-én vívott solferinói ütközetnek, amely után 40 ezer halott és sebesült maradt a csatatéren. Az egészségügyi szolgálatok elégtelenségét látva Dunant elszörnyedt, a sebesültekkel ugyanis nemigen foglalkoztak, közülük nagyon sokan megmenekülhettek volna, ha megfelelő egészségügyi ellátásban részesülnek. Dunant tapasztalatait a „Solferino emlékei” című könyvében (1862) összegezte, és elhatározta, hogy létrehoz egy nemzetközi segélyszervezetet. Kezdeményezésére magántársaság alakult Genfben, majd 1863-ban megalapította a Sebesült Katonáknak Nyújtandó Segély Nemzetközi Bizottságát, a Nemzetközi Vöröskereszt elődjét. Dunant (aki egyik alapítója volt az Interparlamentáris Uniónak is) tevékenysége elismeréseként 1901-ben Nobel-békedíjat kapott. Az általa létrehozott segélyszervezet, valamint a háborús felek magatartását szabályozó 1864-es – és az iraki háborúban oly sokat emlegetett – Genfi Egyezmény (amelyet egyébként szintén Dunant fogalmazott meg) gyorsan terjedt az egész világon.
A Vöröskereszt Társaság Ligája 1983-ban megváltoztatta nevét Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság Ligájára. Jelenlegi nevét a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság nevet 1991-ben vette fel. Együtt a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsággal (International Committee of the Red Cross ICRC) és minden hivatalosan elismert nemzeti Vöröskereszt és Vörös félhold társasággal, alkotó része a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalomnak (International Red Cross and Red Crescent Movement).
A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága a nemzetközi jog által elismert intézmény. Konfliktusok idején minden alkalmasnak látszó kezdeményező lépést megtehet, amennyiben a résztvevő felek hozzájárulnak a Bizottság bekapcsolódásához. A bizottság kizárólag svájci állampolgárokból áll, székhelye Genf. Tevékenységének elismeréseként a szervezet háromszor: 1917-ben, 1944-ben, majd 1963-ban a Vöröskereszt Társaságok Ligájával együtt Nobel-békedíjat kapott. Hazánk 2004-es EU csatlakozása óta a Magyar Vöröskereszt tagja az Európai Unió Vöröskereszt szervezeteit magában foglaló, brüsszeli székhelyű Vöröskereszt-Európai Unió Irodának.
A Vöröskereszt alapelvei: emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntes szolgálat, egység és egyetemesség.
A Nemzetközi Vöröskereszt hivatalos jelképei jelenleg a vörös kereszt, vörös félhold és vörös kristály. Hivatalosan elismert, de nem használt jelkép az iráni vörös oroszlán és nap; Izraelben használt, de a Vöröskereszt által nem elismert a vörös Dávid-csillag.
A vörös kereszt jelképet hivatalosan 1864-ben fogadták el Genfben, egy évvel Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága megalapítása után. A jelkép, melyet a fegyveres konfliktusokat szabályozni kívánó első, 1864-es genfi egyezmény 16 aláírója elfogadott, a svájci zászlón alapul, fordított színekkel. (Ez a zászló pont megegyezett Tonga korabeli zászlajával, ezért 1875-ben Tonga megváltoztatta a nemzeti jelképét.)
A vörös félholdat elsőként az Oroszország és az Oszmán Birodalom közti fegyveres összecsapás (1876–1878) során használták. A jelképet 1929-ben fogadták el hivatalosan, és eddig 25 muszlim ország ismerte el.
Izrael 1949 óta szeretné elismertetni a vörös kereszttel és vörös félholddal egyenértékű jelképnek a vörös Dávid-csillagot, ami a Magen David Adom elsősegélynyújtó szolgálat jelképe, de a Vöröskereszt és a Vörös Félhold hivatalosan nem ismerte el, mert ez a jelkép nem jelenik meg a genfi egyezmények által elismert szimbólumok között.
2005. december 8-án írták alá a harmadik jelképet, a vörös kristályt megállapító nemzetközi szerződést (az 1949-ben elfogadott genfi egyezmények III. kiegészítő jegyzőkönyve). Elsőként Izrael és Eritrea kezdte használni.
Jelenleg 196 ország a vörös keresztet használja, 30 a vörös félholdat.
A genfi egyezmények:
1864-ben megszületett az első nemzetközi egyezmény a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli védelméről.
1889-ben a hadseregek sebesült, beteg és hajótörött tagjainak bánásmódjáról a tengereken,
1929-ben a hadifoglyokkal való bánásról,
1949-ben a polgári lakosság védelmére vonatkozóan született egyezmény.
Kapcsolódó oldal:
A MAGYAR VÖRÖSKERESZT honlapja
Legfrissebb hozzászólások