Ma lenne 98 éves. 1926. április 23-án született JANIKOVSZKY ÉVA író, költő, szerkesztő

Kucses Éva Etelka Nametta néven született, nevét később Kispálra magyarosította.
A Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult, ezt még kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. Első munkahelyén, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyvosztályán főelőadó volt, majd az Ifjúsági (később Móra) Könyvkiadó lektora, illetve főszerkesztője lett. Sokáig dolgozott ebben a munkakörben, eközben a Minerva Kiadó szerkesztői munkakörét is ellátta. Nyugdíjba vonulása után is munkatársa, igazgatósági tagja volt a Móra Ferenc Könyvkiadónak. A Hölgyvilág című hetilapban is jelentek meg írásai.
Elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának. Elnökségi tagja volt az UNICEF Magyar Bizottságának, elnöke a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), és elnöke az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt még Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. (Férje nevét vette fel.) Az évtized végére országszerte ismert lett.
Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kapott az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szerzett kellemes perceket szavaival.
Kimeríthetetlen témája volt a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Nála a lemeznek (vagy ha úgy tetszik, az éremnek) mindig két oldala van.
Szövegei elválaszthatatlanok Réber László rajzaitól. Amíg Janikovszky Éva kevés szóval írt, Réber László egyetlen vonallal rajzolt. Ezzel a módszerrel leegyszerűsítik, modellszerűvé teszik a világot, és rengeteg teret hagynak a szabad asszociációnak.
Férje az Országos Onkológiai Intézet orvosaként dolgozott, fia, János a Móra Könyvkiadó Zrt. elnöke.

JANIKOVSZKY ÉVA: ÖRÜLJ, HOGY LÁNY

Én igazán első perctől fogva örültem a lányomnak,
és annak is örültem, hogy az apja örül a lányának,
de akkor még nem gondoltam arra,
hogy egy lány sokkal jobb, mint egy fiú.

Aztán meggyőztek róla.
Örülj, hogy lány! – mondta az apám,
egy lánynak mindig könnyebb az élete!
És ő csak tudja, hiszen fiúnak született.

Örülj, hogy lány!
mondta a nővérke is,
mikor haza készültünk,
és kezembe nyomta
a kislányomat.

Nézze csak meg,
már most is kész kis hölgy!
És valóban, ahogy megnéztem a lányomat,
és aztán a többi kisbabát,
rajta kívül egy sem látszott kész kis hölgynek,
de még kész kis úrnak sem.

Egy lány az szép, kedves, melegszívű és anyás.
Tinka néni még azt is hozzátette,
hogy egy lány ügyes kezű, szorgalmas,
és mindenben segít az anyjának.

S azt hiszem, ez mind így igaz.
Mert ahogy elnézem a lányomat,
már most is szép és kedves.

Elnézem a lányomat,
és azt hiszem, Tinka néninek is igaza van,
mert már most látszik rajta,
hogy milyen ügyes kezű.

Igazán nem vagyok elfogult anya,
de az azért ritkaság, hogy gyerek már
kéthetes korában ütögesse a csörgőt,
és kéthónapos korában már megfogja a kanalat.

Este elújságoltam az apjának is, hogy
milyen ügyes lesz majd a mi lányunk,
és az apja is örült, de mondta, hogy
addig is, varrjam már föl a kabátjára gombot,
mert leszakadt.

Mert föl nem varrná maga, mintha az ő gombja
csakis az én dolgom volna.
Azért sem varrtam föl.
Erre leült a lánya ágya mellé,
úgy látszik, kivárja, amíg megnő.

Elnézem a lányomat a kiságyban,
és a lányom visszanéz rám.
Örülök, hogy lány vagy, mondom neki,
bár kisfiút szerettem volna,
de akkor még nem ismertelek.
És úgy látszik, a lányom is örül,
mert rám mosolyog.