Yehudi Menuhin lányának hegedül
Hároméves korában kezdte a hegedülést, hét évesen már bemutatkozott közönség előtt, Mendelssohn: Hegedűversenyével a San Francisco-i Szimfonikus Zenekarral, annak székhelyén. Sidney Ehrman, ottani jogász felfigyelt a csodagyerekre, és támogatta taníttatása és utazásai költségeit. Így került Európába, ahol neves hegedűművészektől tanulhatott. A következő néhány évben végigturnézta Európát a legjobb zenekarokkal, mindenhol ámulatba ejtve hallgatóit.
Tizenegy évesen mutatkozott be a Carnegie Hallban, Beethoven Hegedűversenyét játszotta Fritz Busch vezényletével. A közönséget és a kritikusokat is megragadta kivételes zenei intelligenciája és érzékenysége. Ezután tette első világ körüli útját, ennek során tizenhárom ország hatvanhárom városában 110 koncertet adott. Rendkívüli mesterségbeli tudásról tett mindenütt tanúbizonyságot, miközben nem veszítette el az intuitív művész érzékenységét.
A II. világháború alatt több mint 500 alkalommal játszott a szövetségi erők katonáinak, és Benjamin Britten angol zeneszerzővel a bergen-belseni koncentrációs tábor túlélőinek is adott koncertet. Németországban Wilhelm Furtwänglerrel is dolgozott, hozzájárulva a náci-szimpátiával vádolt karmester rehabilitációjához. 1949-es fellépésén, a Luzerni Szimfonikus Zenekarral találta meg igazi, egyéni stílusát, fejlesztette ki különleges technikáját és hangvételét.
Mély emberségéért több ország becsületrendjével is kitüntették, és számos lovagrend tagjává választotta. Erzsébet királynő tiszteletbeli lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat is a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották, és a későbbiekben többször is elnyerte ezt a címet.
Az új zenészgeneráció támogatásának is elkötelezettje volt, iskolát alapított Svájcban, és többek között létrehozta a „Live Music Now” jótékonysági szervezetet. Tanítványai közé tartozik például Nigel Kennedy és Erdélyi Csaba magyar brácsaművész is. A zene több stílusát is kedvelte, jazz-felvételeket készített többek között Stéphane Grappellivel, és a kelet zenéjéből Ravi Shankar szitárművésszel. Kedvelt zeneszerzői sorába tartozott Bartók Béla is, aki az ő felkérésére írta a Szonáta szólóhegedűre című művét, amelyet természetesen Menuhin előadásában ismert meg New York közönsége 1944-ben, majd a magyar közönség, 1946-ban.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipédia)
YEHUDI MENUHIN: BEFEJEZETLEN UTAZÁS (részlet)
| 1. | Arany napok
Amikor visszanézek életem hatvan évére, leginkább az lep meg, hogy mennyire komplikáció nélküli volt. Ami vagyok, amit gondolok és teszek, csaknem minden, ami velem történt, egy matematikai bizonyítás egyértelműségével vezethető le. Különös, szorongató érzés rendeltetést betölteni. Azt mondják, egyéni kezdeményezésekkel is befolyásolhatók az események, és ebben természetesen van is igazság. Mint a komponálás esetében: a szerző szimfóniája minden hangjáért megküzd, hogy végül – az utolsó akkordhoz érve – felismerje, csakis azokat a hangokat írhatta le és csakis abban a sorrendben. A dolgok menetének elkerülhetetlensége nem csökkenti az érdemeket, mert csak utólag lehet kiiktatni a felesleges hangokat, és csakis ő írhatta le, ami ott áll. Így van ez az életemmel is. Utólag áttekinthető az utam, de előre nem tudtam volna megjósolni azt.
Az első ZENEI VILÁGNAP köszöntőjéből:
(Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét A zene világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt, azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.)
„ … Szavakkal már nagyon sokszor visszaéltek, különösen a korunk társadalmában egyre növekvő tudatlanság következtében. A zene azonban továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának.
Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással. … Jó lenne, ha a zenei héten egy-két percet a csendnek szentelnénk mindenütt a világon, a gondolkodásnak, a hallgatásnak és az elmélyedésnek. A zenének a zaj antitézisének kellene lennie, mégis sokszor arra használják, hogy kellemetlen zajokat fogjon fel a gyárakban, éttermekben és áruházakban. Azt mondanám, hogy az adott időben az egész világon legyen egy pár percnyi csend, mert ez nagyon fontos a zene élvezéséhez. … „
Legfrissebb hozzászólások