Kosztolányi Dezső fiatalon
1885. március 29-én (virágvasárnap) született Szabadkán, Kosztolányi Árpád fizika- és matematikatanár, iskolaigazgató és Brenner Eulália gyermekeként Kosztolányi Dezső író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja . Édesanyja révén volt unokafivére Brenner József, alias Csáth Géza (1887–1919) író. Nagyapja nemeskosztolányi Kosztolányi Ágoston, bankpénztáros, 1848/49-es honvédszázados, Bem seregében szolgált és személyesen ismerte Kossuth Lajost, beszélgetett Petőfi Sándorral. Ez a nagyapa tanította meg írni és olvasni, valamint angolul unokáját. Kosztolányi Dezsőt 1885. április 7-én keresztelték meg a szabadkai római katolikus Szent Teréz-plébánián, keresztapja Hofbauer István, későbbi altábornagy, keresztanyja pedig a felesége, született Oravecz Izabella volt. A gyermek a keresztségben a Dezső, István, Izabella utóneveket kapta.
Kosztolányi Dezső a gimnáziumot Szabadkán kezdte, majd önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzést) kicsapták, ezért magántanulóként, Szegeden érettségizett.
Első írása, amely nyomtatásban is megjelent, Egy sir című verse volt, ezt a Budapesti Napló 1901. október 26-i, 295. száma közölte.
1903-ban Budapestre költözött, s beiratkozott a bölcsészkar magyar–német szakára. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot – Négyesy professzor stílusgyakorlatain – Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, akikkel aktív levelezésbe kezdett. Életre szóló barátságot kötött Karinthy Frigyessel, és megismerkedett Füst Milánnal is.
Kosztolányi Dezső első újságcikkei a Szeged és Vidékében és a Bácskai Hírlapban jelentek meg. 1906-ban pedig a Budapesti Napló kérte fel munkatársnak Ady Endre helyére, aki akkor épp Párizsból küldte tudósításait. 1907-től A Hét is rendszeresen hozta verseit, műfordításait, kritikáit.
1907-ben a Négy fal között című verseskötetének elismerő volt a fogadtatása, egyedül Ady bírálta. Ady Endre recenziójának lényege, hogy Kosztolányi irodalmi író, nem életdokumentumokat írt, hanem irodalmi témákat versel meg. Szász Károlyéhoz hasonlította költészetét.
Kosztolányi a későbbiekben kilenc cikket írt Adyról. Az utolsó a legnagyobb horderejű. 1929-ben A Toll körkérdést intézett az írókhoz: mit jelent számukra Ady öröksége. Kosztolányi válasza: Írástudatlanok árulása – különvélemény. Trianon után fölfokozódott az Ady-kultusz, és Adyt hivatalosan is beemelték a magyar irodalomtörténetbe. Erre született meg válaszként az írás, amely átmenet az esszé és a pamflet között. Kosztolányi szerint Ady költészete időszerűtlen, az általa képviselt magatartás visszautalja őt a 19. századba (lásd messianizmus, költészetének politikai jellege). Elutasította szerelmi költészetét is, ami szerinte nem újszerű, hanem mélyen konvencionális. Bírálóan szólt Ady „nyelvteremtő zsenijéről”, ami szerinte egyszerűen a magyar nyelv ismeretének hiányából fakadt. Úgy vélte, hogy az Ady-kultusz, illetve költészetének kizárólagossá tétele gátat emel a magyar líra fejlődése elé.
1910 telén ismerkedett meg Harmos Ilona zsidó származású színésznővel a Vígszínház egyik bemutatóján, 1913. május 8-án Budapesten házasságot kötöttek. Esküvői tanúik Purjesz Lajos, a Világ főszerkesztője és Miklós Jenő író, a Világ szerkesztője voltak.
Kosztolányi Dezső íróként a politikamentességre törekedett, igyekezett távol tartani magát mind a jobb-, mind a baloldaltól, ennek ellenére egy-egy megnyilvánulásáért mindkét oldalról érték támadások. Mint sok írástudó és művész, az első napokban még támogatta a Tanácsköztársaságot, de a proletárdiktatúra megviselte, és nem értett egyet a bolsevizmussal sem. A kommün bukása után, 1919–21 között az Új Nemzedék című szélsőjobboldali lapnál helyezkedett el; létrehozója, egyik szerkesztője és szerzője volt a lap Pardon rovatának, amelynek cikkei vitriolos hangon szóltak a Tanácsköztársaságról és annak vezetőiről, illetve gyakran antiszemita megnyilvánulásokkal fűszerezve reagáltak a napi jelenségekre. A lap Horthy Miklós egyik befolyásos emberének, Bangha Béla páternek az érdekszférájába tartozott, s ő tartotta fontosnak egy olyan írói nagyság foglalkoztatását, mint Kosztolányi. A Pardon-cikkek mindegyike névtelenül jelent meg, és nehéz kideríteni, melyik származott Kosztolányitól, mivel többen is írták őket. A nemzeti szocializmusnak csak a kezdetét érte meg, de egyértelműen elítélte.
Rákosi Jenőt 1930-ban Kosztolányi követte a Magyar PEN Club elnöki tisztségében. 1933-ban mutatkoztak betegsége, a rák első jelei. 1934-től sorozatos műtéteken esett át, Stockholmba is elment rádiumkezelésre. 1935-ben, a visegrádi újságíró üdülőben szerelemre lobbant egy fiatal férjes asszony, Radákovich Mária iránt. Szerelmük több vers megírására is sarkallta, mint például a Röpima, a Szeptemberi áhítat. El akart válni, de betegségének súlyosbodása közbeszólt.
1936. november 3-án halt meg gócos tüdőgyulladásban, Budapesten, a Szent János kórházban. Decemberben a Nyugat különszámmal adózott emlékének, amelyben Babits rehabilitálta fiatalkori barátját, művésztársát. Szenvedéseiről részletesen Ascher Oszkár tudósított nemcsak a Nyugatban, hanem Az Est hasábjain is.
Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipedia)
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások