“Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra!”
Öt-hat éves korától a rajzolás jelentette számára a legönfeledtebb játékot, elfoglaltságot. Édesapja járatta Az Újságot, ennek vasárnapi mellékletében mindig közöltek karikatúrákat. Iskolai tanulmányait a Deák utcai Hunfalvi Reál Iskolában kezdte el, ahol Veszprémi tanár úr fedezte fel tehetségét és biztatta karikatúrák rajzolására. A család Budapestre költözése után a Vörösmarty Reál Iskola tanulója lett.
Ötödikes korában, Tokaji Nagy Béla természetrajz tanárról készített karikatúrája, társai elismerése mellett igazgatói megrovást és egy nevelő célzatú osztályismétlést is eredményezett. „Te botrányt okoztál, az ilyen kaján alakra nincs szükségünk, csak rontják az osztály szellemét!” mondta a sértett pedagógus. Ezután társai csak így hívták, később ez lett a művészneve (az eredeti Kalász helyett).
Míg a barátai fociztak, Kaján Tibor a pesti Naplóban megjelent karikatúrákat utánozta, de a zsidótörvények miatt nem mehetett a Képzőművészeti Főiskolára, ezért óbudai harisnyagyárban lett síkhurkoló. 21 évesen munkaszolgálatra hívták be. A kiugrási kísérlet után megszökött, de elfogták, a bírósági tárgyalást azonban sikerült elkerülnie.
A háború után a Képzőművészeti Főiskola hallgatója; mesterei voltak: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő és Koffán Károly. 1945-ben a Ludas Matyi egyik legfiatalabb alapító tagja. Közel két évtizedig jelentek meg itt rajzai. A főszerkesztővel, Tabi Lászlóval azonban konfliktusa támadt és távozott, illetve távozni kényszerült a laptól. Ezt követően, tizennégy éven át a Tükör című hetilap munkatársa, majd az Új Tükör főmunkatársa volt. Ennek megszűnése után több lapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Filozófiai Szemle, Lyukasóra, Új írás, Hócipő) is rendszeresen publikált.
Létrehozott egy egy sajátos műfajt, a nekrológ-karikatúrát, amelynek hőse egy-egy, a művész által tisztelt vagy hozzá közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készített. (Charles Chaplin, Einstein, Liszt Ferenc, Beethoven, Mándy Iván, stb.)
Kaján Tibor Munkácsi-díjas, Érdemes és Kiváló művész 92-ben Pulitzer-emlékdíjat, 94-ben Aranytollat kapott. 2002-ben a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendjével és Magyar Művészetért díjjal, 2003-ban Pro Kultura Urbis díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Karikatúráiból 1955 óta jelenik meg válogatáskötet. 2002-ben Moldova György is írt róla. Jellegzetes stílusú képeiből az elmúlt 40 évben hazánk és Európa sok városában is nyílt kiállítás.
(forrás: wikipedia)
Néhány fontos idézet tőle és róla:
• A karikatúra túlzást jelent. Célja, hogy az élet bonyodalmait, rejtett összefüggéseit, a gondolatokat szavak nélkül, vonalakkal fejezze ki. Ehhez járuljon hozzá a humor. A karikaturista ismerje az életet, de az erkölcsöt, a jó ízlést ne lépje túl.
• A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság: humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonal gondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevetés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom.
Gádor Béla
“…Én ismerem Kaján Tibort és mondhatom, hogy egyáltalán nem tréfás fickó. Komoly ember, mint te, hasznos tagja a társadalomnak, többszörös családapa. Merem állítani, hogy kitűnően le tud rajzolni egy embert úgy, hogy szeme, szája, orra, lelke a helyén van és megszólalásig hasonlít arra, akit lerajzolt. Mégis, miért rajzol így? Hogy megnevettessen? Szó sincs róla! Ez a szándék távol áll tőle. Kaján, a karikaturista, egyszerűen olyannak látja a világot, mint amilyennek rajzolja. Egy különös, kifordított világban él, ahol óriási többségben vannak a hosszú orrok és pisla szemek. Nem rajzol ő viccesen, dehogyis! Ő pontosan rajzol, azt rajzolja le pontosan, amit lát és ebben rejlik az ő művészi titka.”
Esterházy Péter
“…Ez a művészet úgy beszél a múltunkról, erről a szürke, szűk diktatúráról, hogy pillanatra sem lesz provinciális. És ami igen ritka: nem látszik rajta a diktatúra ujjnyoma. Ez az ember élhetett volna Párizsban vagy New Yorkban. És azt is látjuk, hogy itt élt, él…a pozitív tulajdonságokkal játszik, azokat túlozza, kavarja: rajzolja.”
Budai Éva
rovatvezető
(Címlapfotó: Fortepan.hu 1975, KÉPSZÁM, 130470 ADOMÁNYOZÓ Vizsnyiczai Erzsébet)
Legfrissebb hozzászólások