(születéskori neve: Krippel Mária, a születési anyakönyv szerint Kripl Maria Anna)
Jászai Mari szülőháza
Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, illetve markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). Tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. Hamarosan már Budán játszott, ezután a kolozsvári színházhoz szegődött.
Tagja lett a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt, 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. Egy évig a Színművészeti Akadémián is tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte.
Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Iokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban.
Franz Grillparzer: Medea. Nemzeti Színház, 1887. Jászai Mari (Medea)
Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét az ő fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.
Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve. Róla nevezték el a tatabányai színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont is róla nevezték el, ahol Borbereki-Kovács Zoltán domborművével díszített emléktábla őrzi emlékezetét.
(forrás: wikipedia)
Könyvben, cikkekben vallott igazi szerelméről, a színházról és életéről. Néhány fontos idézet ezekből:
„A színpadon az apám vagyok, az életben az anyám”
„Szép és fölséges színészet, amely megengeded nekünk, hogy mindig a széppel foglalkozzunk, hogy a remekműveket a mi ajkunk közvetítse és a nagy költők prometheusi lángjánál melegedjünk és fényeskedjünk – én hódolattal, alázattal, hálával szeretlek és büszke vagyok a színész névre!”
„Az élet rejtelmes törvényszerűsége folytán a dolgok úgy végződnek, ahogy elkezdődtek. A homály, mely bölcsőmet fedte, borítja be nemsokára halálos ágyamat is. Ami közbe esik: rövid felrepülés volt a fénybe, ahonnan nemsokára vissza kell szállnom az örök homályba.”
BABITS MIHÁLY: JÁSZAI MARI HALÁLÁRA
Mint a munkás, ha elállítja gépeit
gyásza jeléül: állítsd el titokzatos
szövőszéked, Poézis! Zokogj, mostoha
kitagadott Orestes, mert Elektra tünt
az alvilágba, nővéred, ki gondosan
ápolt és dajkált, áldozott és siratott
és siratott…
De te éltél, Orestes, s láttad homlokán
a csillagot, amilyen nem égett talán
koldus korunkban senki másnak homlokán;
a csillagot, mely hit volt, fenség, és kemény
magasságok dacával izzó tiszta fény:
hiába már! a csillag elhúnyt, s nincs remény!
És nincs remény!
Aegisthos úr itt s Klytaemnestra! Alacsony
mimek fertőzik palotánkat; és te bolygsz,
királyfi, rongyban, s nem tudják, ki vagy? mig Ő
elszállt az Ürbe! Hol a mozgókép amely
megőrzi léptét? Hol a fonográf, nemes
hangjának? Elszállt a sugár! Ki hozza vissza?
Ki hozza vissza?
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások