A legelső katonakórházakat ő szervezte meg 1849-ben, elsőnek hívta fel a sebesült katonák ápolásának kötelességére a civilizált világ figyelmét, az Amerikai Egyesült Államokban még életében nagy tisztelet övezte.

Apja idős korára állás nélkül maradt, ezért szüleivel Pestre került, ahol Kossuth Lajos anyagi támogatásával tudtak megélni. Segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, a Kossuth letartóztatása előtti házkutatás elől ő mentette meg az utolsó szám kéziratát.

Kossuth Zsuzsanna
Józsa Judit kerámiaszobrász alkotása

Flór Ferenc vezetésével 1849 elején szervezték újjá a honvédség egészségügyi osztályát, és Kossuth Lajos ”az összes tábori kórházak főápolónőjének” húgát nevezte ki. Kossuth Zsuzsanna munkájának eredményeként három hónap alatt 172 tábori kórház létesült, melyekben a korban megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. Felhívásában felszólította a magyar nőket, hogy önkéntesként vegyenek részt a sebesültek ápolásában. A szabadságharc bukásáig segítőjével, Barna Ignác orvossal együtt fáradhatatlanul járta az országot, próbálva a betegellátás egyre rosszabbodó feltételein javítani. A legelső katonai kórházakat létesítő és felügyelő női ápolót tisztelhetjük benne.

A világosi fegyverletétel Aradon érte, orosz, majd császári fogságba esett. Haynau a budai várbörtönbe vitette, majd rövidesen bírósági eljárás indult ellene. A tárgyaláson egykori hadifogoly tisztek tanúsították, hogy a szabadságharcos honvédekhez hasonló gondos ellátásban részesültek, ezért felmentették, és szabadon engedték. Gyermekek neveléséből tartotta el családját a hatóságok állandó zaklatása közben. 1851 decemberében ismét letartóztatták és a pesti Újépületbe vitték. Kiújult tüdőbaja miatt átkerült a bécsi rabkórházba, ahonnan az Amerikai Egyesült Államok nagykövetének közbenjárására rövidesen szabadon engedték, azzal a feltétellel, hogy külföldre távozik, és soha nem térhet vissza Magyarországra. Brüsszelben telepedett le, ahol csipkeverő műhelyt tartott fenn. Az osztrák követség zaklatásai miatt azonban az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt is a Brüsszelben kitanult csipkeverésből kívánt megélni, de a túlfeszített munka miatt tüdőbaja súlyosabbra fordult és rövidesen – 1854. június 29-én (harminchét éves korában) – meghalt.

KOSSUTH LAJOS KINEVEZI KOSSUTH ZSUZSANNÁT ORSZÁGOS FŐÁPOLÓNŐVÉ

Kedves Nővérem!
Mély megilletődéssel tapasztalván azt, hogy bajnokaink – kik teljes áldozatkészséggel vivnak hazánk szent szabadságáért, függetlenségéért, – midőn a harczmezőn nyert megsérülésök következtében kórházakba vitetnek, ott az orvosi segedelmen kivül vajmi ritkán találkozhatnak azon gyöngéd ápolással, melly a szenvedőknek enyhülést, gyakran tökéletes felüdülést ad. Hogy tehát az e részbeni hiányokon a lehetségig segitve legyen, s a tábori kórházakban sinlő harczosaink az orvos rendelte gyógyszereken felül még a segedelemnek azon nemében is részeltessenek, mellyet leginkább nő kezek képesek nyujtani: Téged, kedves Nővérem, ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek; adván és engedvén hatalmat az álladalom költségén két segéd ápolónőt az ugynevezett irgalmas hölgyek (soeurs gris) köréből egy egy pengő frt napidijjal magad mellé vehetni, kiknek közremüködésével mindazon intézkedéseknél, miket a kórházakban – az orvosi segedelmen kivül – a betegek ápolására nézve hasznosnak és czélszerünek tartandasz, azoknak teljesitésére az illető hatóságokat, kormánybiztosokat, kóroda parancsnokokat, s felügyelő orvosokat fölszólitván, ezek intézkedéseidet elősegélleni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék. Ezuttal a pénzügyministeriumot is értesitettem a felől, hogy a kórodák ügyében általad, mint szintén segédeid által teendő utazások költségeit az álladalmi pénztárból állandó számadás mellett előlegezvén, egyszersmind abbeli hivatalos müködésed idejére, saját személyedre 1000 pft évi dijt havonkinti 83 ft 20 kr. pengő forint részletekben mai naptól szolgáltasson ki. Erősen meg vagyok győződve, hogy általánosan elismert szelid keblednek nemes ösztönét követve, sérült vitézeinknek a kórodákbani ápolása körül akként intézkedendel, mint az egy anyától, testvértől s honunk hű leányától méltán megvárhatni.
Debrecen, 1849. április 16.

*