Márkus László, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, a Litera-Túra Művészeti Folyóirat, -Művészeti Műhely és – Kiadó alapító társtulajdonosa, 1955. február 13-án született,
ma 69 éves!
Születésnapján szeretettel köszöntjük, saját verseivel!
versmunkás monológ
magam építem magamat magamnak
hogy munkámat befejezem-e valaha
nem tudom
könnyedebb és súlyosabb témákból építkezem
habarcsom betűk keverékéből áll
álombéli hajlékom homlokzatán
versekből képzek bordűrt
falazókanalam lúdtoll is lehetne
de nincs nekem
csak
pucér libákkal találkozom
hűtőpulti ravatalukon
múzsám rest kissé
rezignáltan dolgozik kezem alá
így
sosem lesz belőlem modern Sztahanov
mai költőként lélektelen laptopomon
toldozgatom rozoga egomat
önnön zsenialitásom pusztító tüzénél
ápolgatom elgémberedett lelkemet
*
másik élet kéne
úgy gondoltam másik élet kéne
mert ez már viseltes
megfakult a színe feslik a fonákja
kifordítani sem érdemes
hisz minden maradna a régi
anyaga szabása varrása pecsétei
és benne én is
eldöntöttem hát
új életet kérek a sorstól
modern fazonút színesebb kelméből
olyat
melyben nem kötne gúzsba
szokásjog törvény és tradíció
szelíd békével karolna át
szelídebbé nemesítené zsémbes lelkemet
aztán elvetettem
mit érne
ha minden megváltozna köröttem
velük együtt én is
jobbá gazdagabbá vidámabbá tehetne tán
de elvesznének múltam kincsei
velük együtt eltűnne egy ember
ki köztünk jár alkot remél
vágyálmokat kergetve él
*
szavak anarchiája
egyszerű versnek indult
kezem a klaviatúrán
mesélni szeretnék
de megszöknek mind a szavak
amik pedig maradnak
oly idegennek tűnnek
oly hűvösek
oly rakoncátlanok
akár maréknyi hangya
ahány annyifelé futkos
beleégnek az agyamba
konok szavak
makacs szavak
lázadó szavak
építik önálló világukat
mint a sivatagi homokszemek
soha nincs maradásuk
folyton vándorolnak
ismeretlen világok felé
néha agyam zegzugaiban motoznak
vagy lelkem mélyén lapulnak
hol születnek vajon
és merre tartanak
annyi mindent szeretnék elmondani
de nem sikerül
valami ismeretlen tudat lélegzik bennem
hasztalan kutatom
ki voltam
ki vagyok
mivé változom
tétován szemlélem e sorokat
ismerősként köszönnek vissza
a hadrendbe állt karakterek
mint szóseregek vívnak szócsatákat
hirdetnek új világot
mégis idegen identitást sugároznak
jelzéseiket
hangulataikat
utalásaikat
fel nem foghatom
ám zsigereimben szétáradnak
felszínre törnek
kiömlenek szobámba
új életre kelve
kikiabálnak a világba
neked
nekem
mindenkinek
önálló utat járva
elsöpörnek merev határokat és szabályokat
s új formába öntik megfáradt lényemet
*
nap mint nap vívod
harcaid sebed ezer
mégis talpra állsz
*
micsoda lárma
harsány hajnal repeszti
az éj bársonyát
*
mily parány tócsa
mégis temérdek csillag
búvik meg benne
*
„Márkus László, 1955. február 13-án született, ma 66 éves…
A Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin egyik alapító tulajdonosaként ismerhetjük, e jeles napon, olvassuk önvallomását:
miskolci származék vagyok. Életem kétharmadát szülővárosomban, egyharmadát pedig székesfővárosunkban, Budapesten éltem.
2016 óta, boldogságban élek Pécsett.
Hosszú ideje az építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom, műszaki vezetőként, vagy műszaki igazgatóként. Ez ugyan elég távol esik a művészetektől, de valamilyen formában mindig ezek vonzottak: a míves tudományok. Középiskolás koromban festegettem, verseket írtam, de ezen „műremekeket” szerencsémre és talán a műértők védelmében szétszórta és megsemmisített a sors. Később olvasói levelekkel folytattam, majd külsősként írtam helyi napi- és hetilapokban. Azután a digitális, internetes világ ugrásszerű térnyerése kapcsán megismerkedtem az okostelefonok világával. Egy PDA-val foglalkozó internetes, számítástechnikai portál szerkesztőjeként naponta írtam e témában cikkeket, majd felkérésre egy másik, hasonló, de nagyobb portál felelős szerkesztője lettem. Közel egy évtizedes aktív munka után egy időre felhagytam az online újságírással.
*
FOTÓZÁS
10 éve kezdtem megismerkedni a digitális fotózás világával. Korábban is volt néhány filmes gépem, de abban az időben még nem tudatosan fotóztam. Minden tudást, amit csak lehetett, autodidakta módon sajátítottam el. Kezdetben sokféle fotómasinát kipróbáltam, míg végül letáboroztam a Pentax vázai és objektívjei mellett, melyek a mai napig kiemelt helyet foglalnak el szívemben. ma már azonban inkább egy tükör nélküli rendszerkompaktot használok.
Számomra a manuális objektívkezelés technikája szerethető dolog, hiszen így azt érezhetem, valóban én fotózok és nem csak nyomom a gombot, mint süket a csengőt…
A fényképezés egy speciálisnak nevezhető szeletkéje, az utcai fotózás (street photography) lett a kedvencem, mégpedig három dolog miatt. Az első az, hogy az utcai fotósok rendelkeznek a legnagyobb műteremmel. Elég csak kilépniük lakásuk ajtaján és máris megnyílik számukra a legcsodálatosabb műterem, hisz övék az egész világ. Másik szempont az, hogy az utcai fotózás nem kíván hatalmas, sok darabból álló technikai felszerelést, elég hozzá egy kamera és egyetlen (fix) objektív A harmadik fontos dolog pedig a folytonos mozgás és a vadászat öröme. Utcai fotósként mindig menni kell, időnként megállva egy-egy érdekesebb épületrész vagy más motívum előtt és várni, hogy egy vagy több ember odatévedjen. Az utcai fotózás ugyanis nem az épületek megörökítéséről, hanem ez emberi lét érdekes pillanatainak, a fények és árnyékok játékának felvillantásáról szó. Hobbi fotósként és az általam választott és szeretett utcai fotózás miatt pályázatokra, kiállításokra nem küldök képeket. Fotóimat különféle facebookos street photography csoportokban és online galériákban lehet megtekinteni. Bő két éve még vezettem az általam létrehozott, akkortájt több, mit 11 000 főt számláló utcai fotós csoportot, melynek a világ minden tájáról voltak tagjai. Ennek köszönhetően számos neves külföldi fotósbarátra is szert tehettem. Olyanokra, akikre felnézhetek, akiktől tanulhatok, mert ők gyakorló utcai fotósként szakkönyveket, blogokat írnak és workshopokon, tanfolyamokon oktatják is e szakterület ismereteit. Időhiány miatt azonban lemondtam a csoport vezetésáről, bár továbbra is tagja vagyok. Én azonban immár csak fotósként, de továbbra is rendületlenül rovom az aszfaltot – amikor időm engedi. Példaképeimnek André Kertészt, Vivian Maiert és Henri Cartier-Bressont, kortársaim közül pedig Knut Skjærvent, Gabi Ben Avrahamot és Tatsuo Suzukit tekintem…
Egy tavalyi, angol nyelvű interjú egy utcafotós magazinban: http://www.newstreetagenda.com/2017/…/23/edge-markus-laszlo/
2018-ban jelent meg e-bookként, UTCAFOTÓK – Street photography című fotóalbumom.
A könyv a MEK-ben megtekinthető vagy ingyen letölthető: https://goo.gl/cG6hC
*
IRODALOM
Öt éve újra a költészet ingoványos talajára merészkedtem. Haikuk és tankák írásával kértem bebocsátást az irodalmi berkekbe, majd nagyobb formátumú szabadverseket, publicisztikákat is közreadtam. Mostanában apevákat is írok.
Nem tartom magam megfellebbezhetetlen tudású szakmabelinek, műszaki végzettségem ellenére azonban mindig is vonzódtam a kultúra- és a művészet különféle ágaihoz. Verseim online webes irodalmi folyóiratoknan látnak napvilágot.
Társtulajdonosként Hajnal Évával közösen alapítottuk és -szerkesztjük a Litera-Túra Művészeti Folyóiratot, valamint a szerkesztőség remek tagjaival együtt a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti Magazint. Alapító-tulajdonostársammal létrehoztunk továbbá egy művészeti műhelyt valamint egy könyvkiadót is.
Verseim több antológiában is olvashatók.
2016-ban Art’húr irodalmi díjat kaptam.
2017-ben megjelent első önálló verseskötetem is, Fehérhegyi Parnasszus címmel, 2018-ban pedig a Lélekfestegetés, című második kötet.
Szerzői oldalam elérhető a Hetedhéthatárban:
http://hetedhethatar.hu/hethatar/?author=243
*
További sikeres alkotómunkát és nagyon áldott, boldog születésnapot!
Isten éltessen, kedves Márkus László!”
*
/ Szerk.: Hajnal Éva /
Fotó: Hajnal Éva – Márkus László portréja
Forrás: https://www.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/posts/2061935683898059
Legfrissebb hozzászólások