1937. január 24-én született BARANYI FERENC költő, író, műfordító

Ma 87 éves, Isten éltesse!

Elemi, illetve általános iskolai, majd középiskolai tanulmányait Nyáregyházán, Cegléden és Budapesten végezte. Az ELTE BTK magyar–olasz szakán tanult, majd a MÚOSZ Újságíró Iskola tanulója volt. Később a Poitiers-i Egyetemen is tanult. Közben volt pályamunkás, illetve tisztviselő is. Az Egyetemi Lapok munkatársaként és az Ifjúsági Magazin főszerkesztő-helyettesként dolgozott. Vezette a Magyar Ifjúság irodalmi rovatát. A Magyar Televízió szórakoztató és zenei főosztályán kezdetben főosztályvezető-helyettesi, majd főmunkatársi beosztásban tevékenykedett. Másodállásban a Palócföld főszerkesztője volt, később pedig az Ezredvégé.

1954-től publikál. Verseit csaknem valamennyi európai nyelvre lefordították, folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, néhol önálló kötetekben is. Számos verse, írása jelent meg a legkülönfélébb antológiákban, ő maga is igen sok antológiát szerkesztett. Több, mint 50 kötete jelent meg. Operalibrettókat is írt és fordított, televíziós dokumentumjátékai nagy zeneszerzők (Csajkovszkij, Donizetti, Rossini, Verdi, Wagner) életét és munkásságát ismertették. Dalszövegei különféle hanghordozókon is kiadásra kerültek. Irodalmi és zenei ismeretterjesztő műsorai a rádióban és a televízióban igen népszerűek voltak. Műfordításai is igen kiválóak. Az olasz irodalom egyik legjobb ismerője. Nemrég lefordította Dante Isteni színjátékát, ahogy korábban pl. a Vita Nuova-t is.

Budai Éva
rovatvezető
(forrás: wikipédia)

BARANYI FERENC: PORVERS

Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha lelked
bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod
nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné
a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból
akármi hív: kincs, ócska holmi …

Pedig akit porig aláztak –
porig kell azért lehajolni.

ELŐLED IS HOZZÁD

Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el – te balra át.
S most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok,
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz –
ki érti ezt? Ki érti azt?