És nem kevésbé elfogultan: a lányom névnapja! 🙂
Tisztelete elterjedt az anglikán egyházban és a keleti ortodoxiában, valamint az amerikai evangélikus egyházban is. Egyike annak a hét nőnek, akik szerepelnek a szent szüzek sorában a római misekánonban. Ő a szüzesség, a kertészek, a leányok, a jegyespárok, a nemi erőszak áldozatainak és a szüzeknek a védőszentje.
Ismert még Római Szent Ágnes és Szent Inez néven. Január 21. a mártíromsága évfordulója. Templomok százai viselik Szent Ágnes nevét, többek között a két legismertebb római temploma (Sant’Agnese fuori le mura, Sant’Agnese in Agone) és egy anglikán katedrális, Kiotóban. A művészetben báránnyal ábrázolják, minthogy neve hasonlít a latin agnus szóhoz, amelynek jelentése „bárány”. Az Ágnes név valójában a görög nőnemű hagnē (ἁγνή) melléknévből ered, amely szűzieset, tisztát, szentet jelent.
Származása és élete felől semmi biztos adatot nem ismerünk. A hagyomány szerint Szent Ágnes egy kereszténnyé lett római nemesi család gyermekeként született 291 körül. 12 vagy 13 éves korában halt mártírhalált Diocletianus római császár uralkodása idején, 305. január 21-én. A történet szerint Sempronius prefektus szerette volna fiának feleségül Ágnest, de a lány elutasítása nyomán halálra ítélte. Mivel a római jog nem engedélyezte szüzek kivégzését, Sempronius a meztelen Ágnest keresztül vonszolta az utcákon egy bordélyházig. Ezalatt csodák történtek. A lány imájára a haja megnőtt és befedte a testét, hogy elfedje szégyenét. Azok a férfiak pedig, akik megpróbálták megerőszakolni, rögtön megvakultak. Máglyán akarták megégetni, de a fahasábok nem égtek. Erre a főtiszt kihúzta a kardját és lefejezte Ágnest. Más szövegemlékek szerint torkon döfte. Úgy tartják, hogy Ágnes kiömlött vérét más keresztények felitatták ruhadarabokkal a kivégzőhely földjéről.Néhány nappal Ágnes halála után egy Emerenciána nevű lány imája meghallgatásra talált a sírjánál. Azt állította, hogy ő Ágnes szoptatós dajkájának a lánya, és halálra kövezték, miután megtagadta, hogy elhagyja a helyet és megfedte a pogányokat a fogadott nővére meggyilkolásáért. Emerenciánát később szintén szentté avatták.
Ágnes csontjait a római Sant’Agnese fuori le mura-templomban helyezték el, amelyet a sírjának helyet adó katakomba fölé emeltek, koponyáját pedig a Piazza Navonán található Sant’Agnese in Agone-templom oldalkápolnájában őrzik.
Kevés forrás számol be róla. A 4. század közepén összeállított vértanújegyzék említi nevét. Az Ágnesről szóló legkorábbi híradások közé tartozik Damasus pápa verses sírfelirata. Szent Ambrus milánói püspök néhány évvel később beszél róla; Prudentius, a hispániai költő pedig hosszú verssorokat szentel neki. A haláláról szóló korai beszámolók hangsúlyozzák állhatatosságát és szüzességét. Ágnesről a 10. században dráma is született, Hroswitha német apáca tollából.
A népi kultúrában egy érdekes szokás jellemző az ünnepnapjára. Két bárányt hoznak a Tre Fontane trappista apátságból Rómába a pápához megáldani. Nagycsütörtökön nyírják meg őket, és a gyapjukból szövik a palliumot, az érseki vállszalagot, amelyet a pápa ad az újonnan felszentelt érseknek, méltósága és a pápával való egysége jeleként.
Szent Ágnes a fiatal leányok védőszentje; a népszokás azt kívánja meg tőlük, hogy olyan rituálékat végezzenek Szent Ágnes ünnepének előestéjén (január 20-ról 21-re virradó éjjel), amelynek révén meglátják jövendőbeli férjüket. A művészetben fiatal szőke hajú lányként, palástban ábrázolják, pálmaággal a kezében, és egy báránnyal a lábainál vagy a karjaiban.
(forrás: wikipedia)
SZENT AMBRUS ÉNEKE ÁGNES VÉRTANÚSÁGÁRÓL
Ágnes boldog szüz, e napon
született, mikor szellemét
szent vérével öntözte meg
s úgy küldte vissza ég felé.
Még férjhezmenni fiatal,
vértanuságra már erős:
holott a férfihit meging,
s a fáradt vénség megtörik.
Kettős gonddal a remegő
szülők őrzik a lányszobát,
de minden ajtón áttör az
igázhatatlan áhitat.
Azt hinnéd, nászra vezetik,
oly vidám arccal lépeget;
különös nászkincset visz ő
s szív-vére lesz a hozomány.
Fáklyát kap kézbe, hogy hamis
istennek gyújtson illatot,
s felel: „Krisztus szüzeihez
nem ilyen fáklyák illenek.
E tűz eloltja a hitet!
Ez a láng elfedi a fényt!
Vágj, pallos, vágj! hogy elfolyó
vérem az oltárt fojtsa ki!”
Mily szép volt, megsebezve még!
Magára vonta öltönyét.
Szemérme legfőbb gondja, hogy
meg ne láthassák meztelen.
S meghalt; de még szemérme élt.
Arcát kezével fedte ő.
Mikor elesett: térdre hullt
illendőn, szépen, megadón.
(Babits Mihály fordítása)
WEÖRES SÁNDOR: ÁGNES KIT NEM ISMEREK …
Ágnes, kit nem ismerek,
ma veled beszélgetek.
Oly jó ha beszélhetünk
azzal kit nem ismerünk.
Ki messzi és idegen:
ragyog mint fény a vízen;
s ki az úton szembejött:
egy csak a többi között.
Ha szállt a katóbogár,
nevén becézted-e már?
míg sárgán sütött a nyár,
szép szóval hívtad-e már?
Úgy becézlek én ma, ládd,
mint a pettyes katicát:
legjobban beszélgetünk
azzal kit nem ismerünk.
Távoli kisasszonyom,
fönn ülsz egy szép csillagon,
lábadat lelógatod,
dalomat meghallgatod.
Ágneska, zokon ne vedd,
bocsásd meg énekemet:
ládd, a katóbogarak
mindent megbocsátanak.
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások