Jack London (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.)
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek. Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése az alkohollal, ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg) című művében olvashatjuk. Már itt kitűnik az a tulajdonsága, ami élete végéig meghatározza, bármit csináljon is, első kell, hogy legyen benne. Így ő kell, hogy legyen a legvakmerőbb osztrigakalóz, a kocsmákban a legelső ivó, valamint legjobb cimbora, aki természetesen nagylelkűen fizet.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal. Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, ahol két ember munkáját végezte el fél munkabérért, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökítette meg.
Ezután visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Eden-ben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol őt is elkapta az aranyláz, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek.
Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni. Kezdett egyre sikeresebb író lenni, s anyagilag is rendeződött az élete. Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfium-túladagolásban halt meg 1916. november 22-én. Máig vitatott, hogy öngyilkos lett-e, vagy sem. Azt az elméletet, hogy öngyilkos lett, főleg regényei támasztják alá (Martin Eden, Tengeri Farkas).
A The Son of the Wolf (magyarul Északi Odüsszeia) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is. Műveiből számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány művét még életében filmre vitték, kettőben maga is játszott.
(forrás: wikipédia)
Ő az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak. Legizgalmasabb mondatai pedig:
• A szakadatlan emlékezés az őrület poklába vezet.
• Az élet lényege nem az, hogy jó lapokat osztanak, hanem hogy a rossz lapokat milyen jól játszod ki.
• Mindenkinek tetszik, ha a saját gondolatát tálalják föl neki, szépen felcicomázva.
• Az utazik a leggyorsabban, aki egyedül utazik.
• A pénz szabadságot, elfogadható külsőt jelent.
• Az olyan ember, akinek erős akarata van, ki tud emelkedni a környezetéből.
• A korlátok közé zárt szellemek mindig csak a mások korlátait ismerik fel.
• A kutya nemesebbé teszi a nemest és aljasabbá az aljast.
• Amikor az élet nem sóvárog már a lét után, egyenes úton halad a megsemmisülés felé.
• A halál nem fáj, csak az élet kínozza meg az embert!
Budai Éva
rovatvezető
Legfrissebb hozzászólások