A második világháborút követő időszak német nyelvű irodalmának egyik legnagyobb hatású képviselője. Színműveit már életében számos nyelvre lefordították, és azokat mindmáig gyakran játsszák a világ színpadain. Sokan őt tartják a késő modern tragikomédia megteremtőjének.
Már fiatalon kiütközött grafikusi és festői tehetsége is. Apja tanácsára a zürichi egyetem filozófia és német nyelv és irodalom szakán tanult. Tanulmányait egy szemeszter elvégzése után a berni egyetemen folytatta, amit 1945-ben, a végzettség megszerzése nélkül otthagyott. Ekkor már egyre jobban foglalkoztatta az írói mesterség; Franz Kafka, Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche művei mellett Arisztophanész és az antik görög és római tragédiák voltak a kedvenc olvasmányai, de sokat merített Wedekind, és Theodor Fontane műveiből is.
A kezdeti évek anyagilag nem hoztak sikert a fiatal írónak. Hogy megélhetésüket biztosítsa, színikritikákat írt, ám ez nem volt elegendő a család fenntartásához. Ezek alatt az évek alatt nagyon termékeny volt. Megírta első rádiójátékát (Der Doppelgänger), számos kabaréjelenetet írt a bázeli Cornichon kabarénak, és kiadott két regényt, A bíró és a hóhér és A gyanú címmel. Hamarosan – jórészt rádiójátékainak köszönhetően – nagy nevet szerzett magának Svájcban és Németországban egyaránt. Műveivel több díjat is elnyert.
Tanulva korábbi színpadi kudarcaiból, sokat merített Brecht és mások dramaturgiai megoldásaiból. A nagy Romulus Brecht mellett már George Bernard Shaw, Frank Wedekind, hatását is mutatja. Következő darabja, a Mr. Mississippi házassága hozta meg számára az első átütő sikert : Münchenben, New York-ban, majd pedig Londonban játszották nagy sikerrel.
Ezután jelent meg színházi esszéje, A színház problémái, melyben kifejti komédia-felfogását, amely alapvetően a modern világ irracionalitásán alapul. Dramaturgiai, az ideológiák fölé emelkedni kívánó nézőpontja érvényesül későbbi, politikai tárgyú nagyesszéiben is.
Az öreg hölgy látogatása és A fizikusok című darabjai voltak az elsők, melyekkel a nyugat-európai színpadok után az akkori „vasfüggönyön túli”, azaz kelet-európai országokat is meghódíthatta.
Néhány év múlva belefáradva a színidirektorokkal való folytonos küzdelembe, lassan visszavonult a színháztól. Életének utolsó évtizedei folyamán visszatért a festéshez és a grafikához. Nagy mennyiségű anyagot hagyott hátra, s e művek többsége számos érintkezési pontot mutat színpadi és egyéb alkotásaival. Képeinek egyik központi alakja a labirintusban rekedt Minótaurosz, aki már csak Thészeusz végső csapását várja. Visszatért a detektívtörténetek írásához is, ezek a regények – mint például A megbízás azonban jelentős mértékben szakítanak a jó végső győzelmét hirdető hagyományos krimiformával.
Számos elismerést, díjat, sőt díszdoktori címet is kapott. Hatvanadik születésnapjára, közreműködésével, 29 kötetben megjelent műveinek gyűjteményes kiadása. Egyiptomi és szicíliai utazásait követően 1987-ben részt vett a Mihail Szergejevics Gorbacsov elnökletével Moszkvában ülésező Békefórumon. 1990-ben szívrohamban hunyt el neuchâteli otthonában.
Dürrenmatt művei többnyire az erkölcsi és politikai paradoxonok kérdéseit feszegetik. Sem drámái, sem más írásai nem sorolhatók tiszta műfajokba, mert mindig törekszik a hirtelen fordulatokban bővelkedő, a néző vagy olvasó figyelmét mindig más eszközökkel fenntartani kívánó közvetítésmódra. Figurái többnyire morálisan elítélendő vagy szánalmas alakok, akik azonban majd minden esetben győzelemre jutnak. Győzelmük ugyanakkor kegyetlen látlelettel szolgál a világ állapotát illetően.
• Romulus, oly értelmesen beszélgettünk az imént a tyúktenyésztésről. Nem beszélgethetünk éppoly értelmesen népeink sorsáról?
• Vannak kockázatok, amelyeket sohasem szabad vállalni: például az emberiség kipusztulását.
• Az igazi szabadság nem más, mint annak belátása, hogy nem vagyunk szabadok.
• A tudomány birodalmában nincs megbotránkoztatóbb a csodánál.
• Sohasem szabad felhagynunk azzal, hogy olyannak képzeljük el a világot, ahogyan a legértelmesebb lenne.
• Az ember racionalitása az, hogy belátásai vannak. Az irracionalitása pedig abban áll, hogy nem azok szerint cselekszik.
• Kéz kezet mocskol.
• A művészetben az ember vagy „látó”, vagy „vak”. De a „látó” bizonyítékai semmit sem érnek a „vak” számára.
FRIEDRICH DÜRRENMATT: DÜHÖNGŐN
Dühöngőn nyirkosan
csúsztam ki anyám testéből
sosem értettem minek
s miféle parancsra
később hunyorogtam a fényben
s gyanakvó lettem
az vagyok ma is
beérem magammal;
a világ odakinn
bizonytalan. Nem enyém.
Megfoghatatlan kegyelem
vagy épp
gonosz átok. Ki tudja.
Elszántan mindenre.
Ezért gyűjtöm a borokat
füstölöm a barnára szárított
leveleket.
Mulandóságok
csak a semmiség
maradandó.
(Vidor Miklós fordítása)
Legfrissebb hozzászólások