Polgári értelmiségi családban született. Hat testvére volt. Apja jogászprofesszor, Santander és Toledo kormányzója, majd diplomata volt Hágában. A spanyol polgárháború elől a család Franciaországba emigrált. Semprún filozófiát és irodalmat tanult a Sorbonne-on. A német megszállás idején részt vett az ellenállási mozgalomban. A Gestapo 1943-ban letartóztatta. A buchenwaldi koncentrációs táborba került. Ezekből az élményekből született világhírű regénye, A nagy utazás. A felszabadulás után Párizsban telepedett le, ahol a Franco rendszer bukásáig élt. A háború után az UNESCO tolmácsa volt Párizsban.
1963-ban jelent meg remekmívű regénye: A nagy utazás (Le Grand voyage), amit magyarul 1964-ben adtak ki Réz Pál fordításában. Ennek a kora-posztmodern, bonyolult szerkezetű műnek kerettörténete egy négynapos, szörnyű vonatút Buchenwaldba. A könyv címe kétértelmű: másik jelentése egy szellemi utazás, amit saját emlékeiben tesz meg a szerző, felmérni múltját, szellemi és politikai eszmélését.
1988-ban térhetett haza Madridba, ahol 1988–1991 között kulturális miniszter volt.
Legfontosabb művei: A nagy utazás, A háborúnak vége, Az ájulás, Ramon Mercader második halála, Federico Sánchez önéletrajza, De szép vasárnap!, Zagyvaság, A fehér hegy, Írni vagy élni, Tündöklő nyaraink gyors tüze, Húsz év, egy nap. Filmforgatókönyvei: A háborúnak vége, Z, avagy egy politikai gyilkosság anatómiája, Vallomás.
Három fontos mondat A nagy utazásból:
• Az mindegy (…), hogy emlékezel-e vagy felejtesz, ha egyszer a múlttal törődsz.
• A boldogságot és a boldogtalanságot viseld egyaránt nyugodtan. Minden elmúlik, elmúlsz te is.
• Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett.
És a regény kezdete:
Összezsúfolt testek a vagonban, nyilalló fájdalom a jobb térdben. S a nappalok. Az éjszakák. Minden erőmet megfeszítem, próbálom megszámolni a nappalokat, számolni az éjszakákat. Talán világosabban fogok látni. Négy nap, öt éjszaka. De úgy látszik, rosszul számoltam, vagy pedig vannak napok, amelyek éjszakává változtak. Túl sok éjszakám van: felesleges éjszakáim. Az bizonyos, hogy reggel kezdődött az utazás, igen, egy reggel. S aztán az a nap. S aztán az éjjel. Feltartom hüvelykujjamat a vagon félhomályában. Hüvelykujjam jelenti azt az éjszakát. Aztán egy másik nap. Franciaországban voltunk még, a vonat alig haladt előre. Hangokat hallottunk néha, vasutasok hangját az őrök csizmájának dobbanása mögött. Felejtsd el azt a napot, a reménytelenség volt maga. Még egy éjszaka. Másik ujjamat is feltartom a félhomályban. A harmadik nap. Még egy éjszaka. Bal kezem három ujja. És aztán a mai nap. Négy nap tehát s három éjszaka. A negyedik éjszaka felé haladunk, az ötödik nap felé. Az ötödik éjszaka, a hatodik nap felé. De hát mi haladtunk vajon, mi? Mozdulatlanok vagyunk, összezsúfolva mind, az éjszaka halad eljövendő mozdulatlan holttesteink felé. …
Legfrissebb hozzászólások