Önéletrajzában leírja, milyen csodálatos egy olyan kisvárosban születni, melynek neve „Mély kút”, egy főként katolikus közösségbe, melynek jelentős kisebbségét 25 zsidó család adja. Visszaemlékezése szerint apja nem volt vallásos ember, így őt nem befolyásolta ősei zsidó vallási öröksége. Kiskorában vonzónak találta a vasárnaponként templomba járó katolikus lányok sokrétegű színes szoknyáit. Végül át is tért a katolikus hitre. Mindazonáltal ez egyáltalán nem segített rajta, amikor a háború utolsó hónapjaiban a nácik keresték.
Bár viszonylag szegény volt, barátai színházi előadásokra és más kulturális eseményekre hívták meg, ahol első benyomásait szerezte a kulturális életről. Megjelent első írása a Magyar Géniuszban. Ettől kezdve cikkei, színikritikái, versei jelentek meg a Magyar Szalonban, a Magyar Géniuszban és a Budapesti Szemlében. Azon próbálkozása, hogy önálló gyakorló ügyvédként keresse kenyerét, kudarcot vallott. Részt vett a Galilei Kör megalakításában, mely a keresztények és zsidók békés együttélését és egymás megismerését, megértését volt hivatott elősegíteni, elmélyíteni.
1908-ban a Bristol Kávéházban megalapította a Nyugat irodalmi és kulturális folyóiratot Ignotus Hugóval, aki 1929-ig a lap főszerkesztője volt, és Osvát Ernővel, aki Fenyő Miksával együtt a lap társszerkesztője volt. Január 1-jén megjelent a NYUGAT folyóirat első száma. A Nyugattal kapcsolatos munka oroszlán része a Szabadság Kávéházban és a New York Kávéházban zajlott. A Nyugaton keresztül a legnagyobb korabeli írók, értelmiségiek közül sokakkal megismerkedett és barátságot kötött, többek között Kaffka Margittal, Babits Mihállyal, (aki később legkisebb fia, Márió keresztapja lett). Ismeretséget kötött nagy zeneszerzőkkel (Bartókkal, Kodállyal) és a kor más fontos társadalmi és politikai személyiségeivel. Baráti ismeretségbe került Thomas Mannal és Sigmund Freuddal is összefutott. 1909-ben Fenyő Miksa kulcsszerepet játszott a Nyugat Kiadó alapításában, mely negyven éves története alatt végül mintegy 412 kötetet jelentetett meg, mindet a kor legismertebb magyar és külföldi szerzőinek tollaiból.
1919-ben Ady Endre halála felzaklatja Fenyő Miksát, aki nemcsak rajongója és bizalmas barátja volt a költőnek, Hatvany báróhoz hasonlóan a mecénása is. Mint a Gyáriparosok Országos Szövetségének vezérigazgatója, kritikát ír Magyarország túlzott megbüntetése ellen az I. világháborúban játszott szerepe miatt, melynek címe “Trianon és annak hatása” (franciául és olaszul), mellyel Fenyő egyértelműen azon magyar zsidó értelmiségiek táborához csatlakozik, akik ellenzik azt az eljárást, ahogyan nagy Magyarországot feldarabolták.
A harmincas években, mint a magyar Parlament független képviselője, egy tanulmányt fogalmaz meg és ír Hitler veszélyes európai terveiről. Az Országgyűlésben csaknem egyedül ő meri kritizálni a náci birodalmat. A Hitler tanulmány a Nyugat Kiadónál jelenik meg, és minden képviselőhöz eljuttatják. Ezért Fenyő Raoul Wallenberg után másodikként szerepelt Hitler feketelistáján az élve vagy halva, de elsőként kézre kerítendők között.
1939-ben kitör a II. világháború. 1941 a NYUGAT utolsó éve. 1944-ben, amíg életben maradásáért rejtőzködik, június 22-én írni kezdi II. világháborús naplóját “Az Elsodort Ország”-ot. Január 19-én befejezi naplója írását, amit 1946-ban ki is adnak.
1949-ben kedvenc városába, Rómába költözik és rengeteg időt tölt kutatással és olvasással. Római tartózkodása alatt befejezi első regényét, “[[Jézus is DP volt]]” (DP = displaced person, hontalan személy). A regényt 2006-ban adta ki az Argumentum kiadó. “Haláltanc” című regénye máig nem került kiadásra. Ezután először Párizsba, majd New Yorkba költözik, és itt élete hátralévő részét leginkább múltidézéssel tölti.1966 nyarán hivatalosan budapesti látogatásra hívják. Rövid látogatása alatt a média és a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerül. 1969-ben Bécsbe költözik, részben a vietnami háború elleni tiltakozásként, részben azért, hogy öreg éveire közel legyen szülőföldjéhez, Magyarországhoz.
FENYŐ MIKSA: AZ ELSODORT ORSZÁG (részlet)
Június 23. | Tragikusnál tragikusabb esetek hírét hozzák. Nem is tudom, mi a tragikusabb: ami a szerencsétlen zsidókkal történik, vagy az emberek ki-vetkőzése minden emberi érzésből? Micsoda hallali ez, amit emberek most embereknek rendeznek! Milyen gúny, humor, hahota, ha lesújthatnak egy szerencsétlenre, aki gyilkosai elől menekülni próbál. „A zsidó, mint mindig, kijátszani próbálja az ország törvényeit, mely őt befogadta, mely őt jó sorba juttatta.” Ha kétezer év kereszténysége így foszlott le az emberről egy tébolyult néptribun propagandájára, nem kell-e fölvetnünk a kérdést: hol a Te igéid ereje? Ria a napokban a légvédelmi pincében a következő beszélgetést hallgatta ki. Két nő, kispolgárok. Az egyik: „Mégis úgy kell lenni, hogy a zsidók rádióüzeneteket küldenek az angoloknak, mert lám, most, hogy híre ment, hogy végigrazziázzák őket, máris itt vannak az angol terrorbombázók.” A másik nő: „Ez így van, de mi vagyunk a hibásak, mert túlságos elnézőek vagyunk velük szemben.” Majd ugyanazon lélegzet alatt: „Minden baj onnan ered, hogy az emberekből hiányzik a szeretet.”
Témák háború utánra: Bebizonyítani, hogy ez a katasztrófa akkor szakadt a világra, mikor Hitler uralomra jutása után a világ hatalmasai – Anglia, Amerika, Oroszország és Franciaország – egyszerűen tudomásul vették náci-Németország zsidóellenes intézkedéseit. „Nem avatkozhatunk más államok belügyeibe” – mondották. Húszmillió ember életébe került ez a nemzetközi jogelv.
Másik téma: Svájc. A kiszemelt áldozatok menekültek volna. Svájc volt a legközelebb, tehát Svájcba. Svájc nem engedte be őket. Akinek sikerült a svájci határon átjutnia, azt ugyan nem ütötték agyon, de be nem engedtek senkit. (Futballjátékosokat igen.) Éspedig nemcsak akkor, mikor Németország hatalma csúcspontján volt, s Svájcnak megtámadtatástól kellett tartania, hanem még akkor sem, mikor már nyilvánvaló volt, hogy Németországnak már nincs ereje Svájc megtámadására. André Gide írja valahol, hogy minden svájci a szívében hordja gleccsereit. Svájc intézi a Nemzetközi Vöröskereszt dolgát, de eltűri, hogy zsidó internálótábort közvetlenül a legveszélyesebb hadiüzem – a csepeli gyár – mellett helyezzenek el. Egy szava sincs ez ellen. Ellenben ugyanakkor tárgyalásokat folytat a magyar kormánnyal a jövő olimpiai játékok megrendezése tárgyában. Legalábbis így írják a magyar lapok. Cherbourg esedékes. Ancona esedékes. Azt hiszem, én is.
Legfrissebb hozzászólások