A Velencei-tó mellett egy kicsiny falucskában, Kápolnásnyéken, szegény családba született. Szülőháza ma múzeum. Már 12 éves korától házitanítóként dolgozott. 17 évesen került a Perczel családhoz nevelőként, közben tanult és elvégezte a bölcsészkart, majd a jogot is, s bújta a könyvtárat. Reménytelenül beleszeretett Perczel Etelkába. Letette az ügyvédi vizsgát, de nem ügyvédkedett., hanem befejezvén tanítványainak nevelését, elhatározta, hogy az írói pályán marad.
Költői hírnevét a Zalán futása című, 1825-ben megjelent honfoglalási eposza alapozta meg. A „Nemzet ébresztője” nevet kapta érte. Szerkesztette a legjelentékenyebb tudományos folyóiratot, a Tudományos Gyűjteményt és ennek szépirodalmi havi melléklapját, a Koszorút. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én alakuló gyűlésén rendes taggá választotta. Előkelő szerepe volt az akadémia korai munkásságában, s leginkább az ő fellépésének volt eredménye, hogy az akadémia mindjárt kezdetben a Révai-féle nyelvtani rendszert fogadta el. Bajza Józseffel és Toldy Ferenccel közösen szerkesztette az Athenaeumot, korának legjelentősebb újságját.
Viszonylag későn, 43 évesen nősült meg, a nála 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurát vette feleségül, öt gyermekük született: Béla, Ilona, Erzsébet, Mihály és Irma. A két legkisebb fiatalon meghalt.
A forradalom bukása után már nagyon beteg és összetört volt, végül életének 55., házasságának 13. évében agyszélhűdésben meghalt. Temetése valódi nemzeti gyászünnep volt, Pest emberemlékezet óta nem látott oly népes temetést. A költőkirály ott nyugszik a kerepesi úti temetőben, neje állíttatott neki síremléket; Sírját, sok más sírral együtt, a Rákosi-korszakban fel akarták számolni, ám ez szerencsére nem valósult meg.
Népszerűségét és elfogadottságát még az sem tette tönkre, hogy egyike a legfontosabb kötelező tananyagoknak. Legismertebb versei: Szózat, Guttenberg-albumba, Ábránd, A merengőhöz, Gondolatok a könyvtárban, Országháza, Az emberek, Előszó, A vén cigány. Elbeszélő költeményei: Cserhalom, Tündérvölgy, A Délsziget, A két szomszédvár, Szép Ilona. Drámái: Csongor és Tünde, Árpád ébredése, Czillei és a Hunyadiak. Eposza: Zalán futása. Műfordításai: Julius Caesar, Lear Király.
VÖRÖSMARTY MIHÁLY: ORSZÁGHÁZA
A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdő pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rosz gazdája.
És oh szégyen! roszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Kik gyülölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben
Ki magával sincs ékében.
S vaseszével
Jégszivével
Fölmerűl a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan
Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.
A hazának nincsen háza. Mért?
Volt idő, midőn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midőn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerűlne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.
Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferditésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.
Kapcsolódó oldal:
Legfrissebb hozzászólások