Katona József (Kecskemét, 1791. november 11. – Kecskemét, 1830. április 16.) főügyész, drámaíró, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja
A magyar drámairodalom egyik legismertebb alkotója. Ha csak a BÁNK BÁN című művéről teszünk említést, már megfelelően elhelyeztük őt a magyar kultúrtörténetben.
Jogi tanulmányai és ügyvédi gyakornoki munkája mellett, illetve után kapcsolódott be a Második Pesti Magyar Játékszíni Társaság munkájába. Műkedvelő színészként darabokat fordított, dramatizált Békési József álnéven. A színház iránti szenvedélyét fokozta Déryné Széppataki Róza iránti elfojtott szerelme.
Szüleinek rábeszélésére szakított a színészettel és minden idejét az önképzésnek, különösen a magyar irodalom és az esztétika tanulmányozásának szentelte. Anyanyelvén kívül jól beszélt latinul és németül, meglehetősen jól franciául, olaszul és angolul. A színházi élet akkor még szegény műsorát öt év alatt huszonkét, részben eredeti, részben többé-kevésbé átdolgozott drámával gazdagította.
A fordítások és lovagregények dramatizálása után megírta a Luca széke című karácsonyi játékát, majd pedig rátért az önálló történelmi drámákra, melyek közül figyelemre méltók a Žiśka és a Jeruzsálem pusztulása. Drámaírói pályának már épp készült hátat fordítani (e szándékát szomorújátéka előszavában taglalta), amikor 1814-ben az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatot hirdetett a kolozsvári Nemzeti Színház megnyitásakor előadandó történeti drámára. A pályázatra beküldte fő művét, a Bánk bánt (melynek első változatát 1815-ben írta, a darab ősbemutatójára csak 1833-ban került sor Kassán). A pályázat eredményhirdetésekor Katona művét meg sem említették, az sem tudható biztosan, hogy valóban megérkezett-e a címzetthez. 1819-ben a székesfehérváriaknak átdolgozta a Bánk bánt, de a cenzor nem engedélyezte az előadást.
1815-ben, amikor állandó épület és támogatás híján feloszlott a pesti színtársulat, Katona felhagyott a színészettel.
Ügyvédként, illetve ügyészként dolgozott, de közben megírta híres röpiratát; Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? Az írásban közölt tények: az állandó kőszínház, a nemzeti öntudat hiánya, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra működése. Hamarosan Kecskemét főügyésze lett és irodalommal nem foglalkozott tovább.
Halála után “legelső nemzeti drámává” magasztosult a Bánk bán és ez elhomályosítja Katona többi művét, holott a színművek mellett jelentős költeményeket írt, több fontos színházi és dramaturgiai kérdésekről szóló tanulmány szerzője volt, és értékes kutatásokat végzett Kecskemét város történetéről.
KATONA JÓZSEF: KÉRDÉS
Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.
Tetézve
tölt bé az Örök átka felettem,
hogy lettem.
Végsiralmimat zokogó lantom
zöld hantom
mellett keseregve letúrja itt
húrjait.
Véremben könnyimtöl elolt szének
csendének
hideg közepette lángol a vad
nem szavad.
Homályos szemem függesztvén lombra
egy dombra
dölve hallgatom csak, mint dunnyog
a szúnyog.
Sír a berek, lankadt sziszergéssel
nem kés el
az esthajnal könnyeit hullatni,
siratni.
Fásult létemben mártír a lélek,
hogy élek,
csak a könny mutatja e sikamon
arcámon.
Ah! ha magad mondod halandónak,
állj szónak:
hol az az Isten ki engem eként
nem teként???
Legfrissebb hozzászólások