Nyolc éves voltam, amikor személyesen találkoztam vele. Egy rendezvényen szavalta a „három patkányt”, és az én feladatom volt, hogy a műsor végén egy szál kardvirággal megköszönjem neki a szép verset. A szavalatra alig emlékszem, csak a helyzetre: színpadra léptem egy nagy színész mellett. A verset azóta persze igen sokszor elolvastam, s ma is az ő hangján hallom.
Négy évvel azután, hogy elvégezte a Színiakadémiát, már a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója lett. Előtte azonban játszott a Magyar Néphadsereg Színházában és a Nemzeti Színházban. Ezután a Vígszínházba került, majd a Jókai Színházban játszott.
Hamarosan ismét igazgatóvá nevezték ki, ezúttal a Thália Színház élére. Több mint egy évtizedig igazgatta a társulatot, majd a Radnóti Színpad igazgatója lett, egyidejűleg ő volt a Színházművészek Szövetsége előadóművész tagozatának elnöke is.
Innen ment nyugdíjba 1985-ben. Színészként utána is még többször fellépett a Radnóti Színházban és a Karinthy Színházban.
Jellegzetes orgánumával kiváló, népszerű versmondó volt, a Költészet Napja alkalmából szinte évente hallható volt. A színpadon elsősorban klasszikus és modern darabok karakterszerepeit játszotta el, a figurát általában távolságtartóan, intellektuális hűvösséggel formálta meg.
HELTAI JENŐ: BALLADA A HÁROM PATKÁNYRÓL
Ott, ahol a Ferencváros
hinti báját szerteszét
egy pazar, nagy pince mélyén
három patkány éldegélt.
Három patkány, három testvér
pajkos, fürge és bohó
s mint az ifjusághoz illik
folyton éhes és mohó.
Volt a kedves pince mellett
egy csemege-bolt
ahol csupa elsőrangu
finom holmi volt.
Egyszer, éjjel a legelső
fürge patkány útrakelt,
hogy a boltból átcsempésszen
egy kis fínom eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
elkerülve minden zajt
megevett egy adag sajtot
rá volt írva “Gróji sajt”.
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt ¬-
mert a finom gróji sajt
az hamisítva volt!
A második ifjú patkány
bánatosan útra kelt,
hogy a boltból átcsempésszen
ő is egy kis eledelt.
Lábujjhegyen járt a polcon
mert a bölcs mindig vigyáz
nekiesett egy gyümölcsnek
rá volt írva “Ananász”.
Föl is fordult nyomba tőle
s lett belőle holt –
mert a finom ananász is
hamisítva volt.
A harmadik ifjú patkányt
lesujtotta a dolog.
Sírni kezdett: “Nem élem túl
én is inkább meghalok.
Társak nélkül, egymagamban
így az élet mit sem ér?”
S hősiesen patkánymérget
vett a boltba háromér’.
Ez a patkány ma is él még
hogyha meg nem holt
mert a patkányméreg is csak
hamisítva volt!
***
Legfrissebb hozzászólások