Egy korai nagy betegség (tuberkulózis) miatt hagyta abba tanulmányait, és Párizsból Davosba költözött gyógyulni. Ekkor jelent meg első verseskötete Premiers Poèmes címmel. Első felesége az orosz származású Helena Dmitrievna Delouvina Diakonova volt, aki később mint Salvador Dalí felesége, Gala Dalí néven vált ismertté.
Az első világháborút a fronton töltötte. Az 1920-as években csatlakozott a dadaistákhoz, majd a szürrealistákhoz. Belépett a Francia Kommunista Pártba, ahonnan hamarosan kizárták, részben Le Surréalisme au service de la révolution címmel megjelent cikke miatt. Második felesége Nusch (született Maria Benz) volt, Barátja volt Pablo Picasso, aki illusztrációkat is készített Éluard köteteihez.
1942-ben ismét belépett a Francia Kommunista Pártba, és részt vett a francia ellenállásban. A háborút követően Éluard aktív részt vállalt a nemzetközi kommunista mozgalomban, mint a kultúra követe. Járt Nagy-Britanniában, Belgiumban, Csehszlovákiában, Mexikóban és Oroszországban, de az Egyesült Államokba nem jutott el, mivel kommunistaként megtagadták tőle a vízumot. 1949-ben Mexikóban ismerkedett meg Dominique Laure-val, akivel később össze is házasodtak. Szívroham következtében hunyt el, sírja a párizsi Père-Lachaise temetőben található.
PAUL ÉLUARD: SZABADSÁG
Kis irkalapjaimra,
padomra és a fákra,
a porra és a hóra
felírlak én.
Minden beírt papírra,
s minden üres papírra,
hamura, kőre, vérre
felírlak én.
Ó képek aranyára,
harcosok fegyverére,
királyi koronákra
felírlak én.
Erdőre, pusztaságra
fészekre, rekettyésre,
zengő gyermekkoromra
felírlak én.
Az éj csudáira,
fehér cipó napokra,
szerelmes évszakokra
felírlak én.
Az elrongyolt egekre,
a nap lápos vizére,
s a tünde hold tavára
felírlak én.
Mezőre, láthatárra,
szárnyrakelt madarakra,
az árny malmaira
felírlak én.
Minden hajnal hevére,
tengerre, hajókra,
megőrült hegyekre
felírlak én.
Felhő pillékre és
verítékző viharra,
a méla, unt esőre
felírlak én.
Szikrázó villanásra,
színek tornyaira
s a meztelen valóra
felírlak én.
A fürge kis dűlőkre,
a fennlengő utakra
és égrenyúlt terekre
felírlak én.
A fényre, mely kigyullad,
a fényre, mely elalszik,
sok régi otthonomra
felírlak én.
Szobámnak a tükörben
kettészelt gyümölcsére
ágyam üres héjára
felírlak én.
Nyalánk kis kutyusomra,
két nagy tapsi fülére,
balog mancsára is
felírlak én.
Ajtóm szűk padlatára,
meghitt kis tárgyaimra,
az áldott lángú tűzre
felírlak én.
A nyíló női testre,
baráti homlokokra
és felémtárt kezekre
felírlak én.
Döbbenet ablakára,
figyelmes ajk-ívekre,
s csönd fölé magasan
felírlak én.
Feldúlt rejtekeimre,
ledőlt fároszaimra,
búmnak merő falára
felírlak én.
A vágytalan hiányra,
a meztelen magányra,
a halál lépcsejére
felírlak én.
A boldog gyógyulásra,
a szétfoszló veszélyre
s az újszülött reményre
felírlak én.
S ez egy szó erejével
kezdek el újra élni,
hogy felismerjelek s neven
nevezzelek:
Szabadság.
(Somlyó György fordítása)
Legfrissebb hozzászólások