Isten éltesse!
Élete kétharmadát szülővárosában, Miskolcon, egyharmadát Budapesten élte, hét hónapja pedig Pécsett él. Hosszú ideig az építőiparban dolgozott, épületgépészettel foglalkozott, műszaki igazgatóként. Ez ugyan elég távol esik a művészetektől, de valamilyen formában mindig ezek vonzották: a míves tudományok. Középiskolás korában festegetett, verseket írt.
Később olvasói levelekkel folytatta, majd külsősként írt helyi napi- és hetilapokban. Azután a digitális, internetes világ ugrásszerű térnyerése kapcsán megismerkedett az okostelefonok világával. Egy PDA-kkal foglalkozó internetes portál szerkesztőjeként, naponta írt e témában cikkeket, majd felkérésre egy másik, hasonló portál felelős szerkesztője lett. Azután egy időre felhagyott az online újságírással.
Hét éve kezdett ismerkedni a digitális fotózás világával. Korábban is volt néhány filmes gépe, de abban az időben még nem tudatosan fotózott. Minden tudást, amit csak lehetett, autodidakta módon sajátított el. Kezdetben sokféle fotómasinát kipróbált, míg végül letáborozott a Pentax vázai és objektívjei mellett.
Számára a manuális objektívkezelés technikája szerethető dolog, hiszen így azt érezheti, valóban ő fotózik és nemcsak nyomja a gombot.
A fotózás egy speciálisnak nevezhető szeletkéje, az utcai fotózás (street photography) lett a kedvence, mégpedig három dolog miatt. Az első az, hogy az utcai fotósok rendelkeznek a legnagyobb műteremmel. Elég csak kilépniük lakásuk ajtaján és máris megnyílik számukra a legcsodálatosabb műterem, övék az egész világ. Másik szempont az, hogy az utcai fotózás nem kíván hatalmas, sok darabból álló technikai felszerelést. A harmadik fontos dolog pedig a folytonos mozgás öröme. Utcai fotósként mindig menni kell, időnként megállva egy-egy érdekesebb épületrész vagy más motívum előtt és várni, hogy egy vagy több ember odatévedjen. Az utcai fotózás ugyanis nem az épületek megörökítéséről, hanem ez emberi lét érdekes pillanatainak, a fények és árnyékok játékának felvillantásáról szól.
Hobbifotósként és az általa választott- és szeretett utcai fotózás miatt pályázatokra, kiállításokra nem küld képeket. Fotóit különféle facebookos street photography csoportokban és online galériákban lehet megtekinteni.
Jó ideig vezette az általa létrehozott, több, mit 11 000 főt számláló utcai fotós csoportot, melynek a világ minden tájáról voltak tagjai. Ennek köszönhetően számos neves külföldi fotósbarátra is szert tett. Olyanokra, akikre felnézhet, akiktől tanulhat, mert ők gyakorló utcai fotósként szakkönyveket, blogokat írnak és workshopokon, tanfolyamokon oktatják is e szakterület ismereteit. Időhiány miatt azonban lemondott e csoport vezetéséről. Utcai fotósként napjainkban is tevékenykedik.
Fotós oldala:
https://www.facebook.com/Uccafot%C3%B3k-Street-photography-Leslie-M-Markus-590995484261472/?ref=ts&fref=ts
Példaképeinek André Kertészt, Vivian Maiert és Henri Cartier-Bressont, a kortársak közül pedig Knut Skjærvent tekinti.
Költő
Haikuk és tankák írásával kért bebocsátást az irodalmi berkekbe, majd nagyobb formátumú szabadverseket, publicisztikákat is közreadott. Nem tartja magát megfellebbezhetetlen tudású szakmabelinek, műszaki végzettsége ellenére azonban mindig is vonzódott a kultúra- és a művészet különféle ágaihoz. Versei több online webes irodalmi magazinban láttak napvilágot.
Állandó szerzője a Hetedhéthatár közérdekű magazinnak és a Lenolaj kulturális online műhelynek. Haikui a Terebess – Magyar Haiku Költők oldalán is megtalálhatók.
Versei Ausztráliába is eljutottak.
Egyik tulajdonosa a Litera-Túra Művészeti Kiadónak és a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinnak, ez utóbbiban lapigazgatóként tevékenykedik.
Az irodalom és művészetek iránti önzetlen szenvedélye naponta, kézzel foghatóan látszik a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinon is.
Felhasznált forrás: Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Márkus László alkotásai a Terebess – Magyar Haiku Költők oldalán
Márkus László alkotásai a Hetedhéthatár közérdekű magazin oldalán
Legfrissebb hozzászólások