Elhunyt Oláh János költő, író, szerkesztő

Életének 74. évében hosszas betegség után hétfő hajnalban elhunyt Oláh János József Attila-díjas költő, író és szerkesztő.

A Közel című regény, Az Örvényes partján és a Száműzött történetek című elbeszéléskötetek, a Kenyérpusztítók című dráma Babérkoszorú-díjas szerzője az 1960-as években indult nemzedék kiemelkedő és műfajújító alakja volt. Oláh János a Magyar Írószövetség egyik leghűségesebb választmányi tagja, valamint Arany János Alapítványának elnöke is volt.

“Végső küzdelmét méltósággal vívta, olyan bátran, mint ahogyan élt. Hiánya pótolhatatlan lesz. Irodalmi öröksége felbecsülhetetlen, példaértékű, nemzedékekre kiható munkásság” – fogalmazott Szentmártoni János kortárs költő, író, a Magyar Írószövetség elnöke.

1942. november 24-én Nagyberkiben született Oláh János irodalmi pályája a legendás Kilencek alkotócsoport 1969-es Elérhetetlen föld című antológiájában indult, 1994-től a kortárs magyar irodalom meghatározó és számos tehetséget felkaroló lapjának és kiadójának, a Magyar Naplónak a vezetője volt.

Oláh János 1966-ban szerzett diplomát az ELTE magyar-népművelés szakán, majd 1971-1972-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edzőképző szakát is. 1966-tól könyvkereskedő, majd művelődési házban propagandista. 1968-tól szabadfoglalkozású, 1970-től kultúrházban, 1973-75-ben pedig cselgáncsedzőként dolgozott. Irodalmi pályája elindulását követően a Remetei Kéziratok című irodalmi és művészeti periodika kiadója, a Kézirat Kiadó vezetője volt.
Oláh János kulcsszerepet játszott a közmédia együttműködésével eddig hat alkalommal megrendezett, Versmaraton című költészet napi rendezvény szervezésében is.

Főbb művei közt tartják számon a Fordulópont (versek, 1972); a Visszatérés (regény, 1979); a Jel (versek, 1981); Az őrült (regény, 1983); a Nagyító fény (válogatott versek, 1991); a Vérszerződés (novellák, 2001); valamint a Por és hamu (versek, 2002) című köteteket is. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel.

Munkásságáért 1994-ben József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2012-ben Márai Sándor-díjjal, míg 2014-ben Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Irodalmi Tagozatának rendes tagjává választották.